Utazás Montpellierbe
2014
Közel 20 órás buszút végén
megérkeztünk 17 hunfalvys, 8 berzeviczys és 30 fazekasos diákkal a
dél-franciaországi Montpellierbe. Bár az út igen fárasztó volt, csüggedtségünk
hamar nagy örömmé változott, amikor megláttuk a francia diáktársakat és kedves
tanáraikat. Ők persze kipihentek voltak, hiszen kéthetes tavaszi szünet volt
mögöttük, amit sokan Spanyolországban vagy más tengerparti országban töltöttek.
Hétfő reggel, miután az igazgató úr kedves szavakkal és finom francia reggelivel
köszöntött bennünket, meglátogattuk az iskolát. Érdekes volt látni, hogy minden
tantárgyat külön épületben tanítanak. A menzai bőséges és igen gazdag ebéd után
Montpellier óvárosát jártuk be idegenvezető segítségével. A Földközi-tenger
partjának közelében, a Languedoc dombvidékre épült város jelentős gazdasági és
tudományos központ, több mint hat évszázados orvostudományi egyeteme világhírű.
Kedden buszunkkal Nimes városába
indultunk. Idegenvezetővel bejártuk a várost és megcsodáltuk a régi római
amfiteátrumot is. Az épület belsejében a lépcsőzetes nézőtér 34 lépcsősorán
24000 néző számára van hely. A küzdőteret nem vette körül magasabb védfal,
vagyis minden bizonnyal itt inkább csak gladiátorok küzdöttek egymással,
valamint kocsihajtó versenyeket is rendeztek.
Szerdán délelőtt ellátogattunk a
Fabre Múzeumba, ahol 15. és 18. századi festményeket és egyéb műalkotásokat
tekintettünk meg. Kiállítva láttuk még Pierre Soulage, a régió legjelentősebb
művészének monumentális alkotásait is. A csütörtöki napot a leírhatatlan
szépségű Aigues Mortesben (ejtsd: Eg Mort) töltöttük. Középkori falak veszik
körbe a várost, mely gyönyörű főterével káprázatos látványt nyújt a falakról.
40 perc alatt jártuk körbe a várost a bástyafalon sétálva. Délután indultunk a
Földközi-tenger partjára Le Grau du Roi-ba, ahol miután kigyönyörködtük
magunkat a tenger élővilágában a Seaquariumban, kis időt eltöltöttünk a tenger
partján is. Hatalmas erősséggel fújt a Mistral szél, de mi nem bántuk, mert a
látvány mindenért kárpótolt. Pénteken a festői szépségű Sétebe (ejtsd: szét)
kirándultunk buszunkkal. Francia idegenvezetőink bevittek minket a sokáig
tiltott területnek számító halásznegyedbe is. Érthető, hogy a halászok nem
örülnek túlzottan a turistának, hiszen ez a terület igen gazdag osztrigában,
angolnában és az igazi csemege aranymakrahalban vagy más nevén dorádóban. Mi
igyekeztünk csendben haladni és elmerülni a hálófajták rejtelmeiben, melyekről
vezetőink hosszasan magyaráztak. Délben felsétáltunk a Mont Saint Clair-re,
ahonnan lélegzetelállító szépségű táj rajzolódott elénk: a kéklő sós vízű tó és
távolban a fehérlő osztrigatelepek. A délutánt a Modern Művészetek Múzeumában
töltöttük, ahol a legnépszerűbb spanyol és katalán művészek munkáit néztük meg.
A szombati napot ki-ki a saját fogadó családjával töltötte, a kísérő tanárok a
fogadó tanárokkal pedig a tenger partján piknikeztek francia módra. A piknikből
nem hiányozhatott a vörösbor, tapenád, azaz darált olajbogyó krém friss
bagettben fürtös paradicsommal, ötféle sajt és gyümölcs. A végére még egy
epertorta is előkerült.
Szombat este hagytuk magunk
mögött Montpelliert és egy kicsit a szívünket is.
A felejthetetlen élményért és
csodálatos vendéglátásért köszönet illeti a francia tanárokat: a két Nathaliet,
Raphaelt, Sophiet és Opheliet valamint a fogadó diákokat.
Szántó Andrea tanárnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése