Mikor megtudtuk, hogy van lehetőség arra, hogy Erdélybe menjünk, rögtön jelentkeztünk a programra és izgatottan vártuk a fejleményeket, főleg az, aki még nem járt Erdélyben ezelőtt. Tudtuk, hogy izgalmas út van előttünk, mert lehetőség nyílt arra, hogy egy ország kultúráját és különböző szokásait megismerjük.
Mikor mondták a tanárok, hogy éjszakai utazás lesz, és kb. 10 órás, kicsit megijedtünk. De aztán rájöttünk, hogy nem olyan rossz ez az éjszakai utazás, mert bár nem láttunk semmit, de – ha nem is a saját ágyunkban – aludni tudtunk.
Péntek kora reggel érkeztünk. Már ott vártak minket a buszállomáson a fogadó diákjaink és családjaik. Végig nagyon kedvesek voltak. A pénteki program nem volt feszes. Délelőtt kipihenhettük a hosszú utat. A diákjaink vagy külön programot szerveztek nekünk, vagy hagytak aludni. Délután közös program volt. Udvarhelyen sétáltunk és megnéztük a nevezetességeket.
Jártunk múzeumban, ahol régészeti tárgyakat tekinthettünk meg, azon belül eddig föld alatt lévő templomok épületrészeit. A múzeum másik részén egy vadászati kiállításon sétálhattunk végig, ami két részből állt. Az első része egy itthon is honos állatokról (pl. vaddisznó, róka, szarvas, görény) szólt, míg a második Afrikában élő vadakról (pl. gepárd, zebra). A kiállítás mindkét részén kitömött állatok voltak. Ezután sétáltunk Udvarhelyen, felmentünk a várba, majd szabadon engedtek minket, és mindenki mehetett, amerre látott, természetesen a diákjával.
Szombat reggel az iskola előtt gyülekeztünk, majd buszra szálltunk, és elutaztunk a környező településekre. Láttuk Tamás Áron sírját Farkaslakán és megtudtuk, hogy az ottani oszlop mit is jelképez. Ezek után ellátogattunk a parajdi sóbányába. Kaptunk egy rövid beszámolót a bányáról, majd adtak nekünk másfél órát, hogy kijátsszuk magunkat. A bányában volt egy kisebb kalandpark, ami bár kicsi volt, de magas. A csoportból többen is vállalkoztak a ’bátor’ feladatra, hogy a bánya mennyezetén mászkáljanak, fa rudakon vagy akár csak egy kötélen. Miután mindenki kiugrálta vagy esetleg kipihente magát, továbbálltunk és folytattuk utunkat. Mielőtt a buszhoz visszatértünk volna, felpakoltunk többnyire sóból álló szuvenírekkel, majd következő célpontunk Szováta, pontosabban a Medve-tó volt. A vezető tanár elmesélte nekünk a tó legendáját, amit nagyon érdekesnek találtunk. Miközben sétáltunk a tóhoz, láttunk egy nagyon nagy és híres villát. A villa kalandos történetével szintén gyarapodott a tudásunk. Hazafele még megálltunk Korondon, ahol szintén felpakolhattunk szuvenírekkel és elkölthettük minden pénzünket. Mikor visszaérkeztünk az iskolához, szétszóródtunk, mivel szabadprogramunk volt. Volt, aki hazament és a diákjának a családjával csinált programot, volt, aki bent maradt még Udvarhelyen és mászkált.
Vasárnap reggel nagy örömünkre nem kellett olyan korán kelni. Először csoportosan emlékeztünk meg a Vasszékely-szobránál 48’ erdélyi hőseiről, diáktársunk egy ünnephez illő verset szavalt, megkoszorúztuk az emlékművet, majd az egyik tanár úr ismertette számunkra részletesen 89’ fekete márciusának eseményeit. Volt egy szabad óránk, majd elmentünk a helyi múzeumba, ahol a március 15-höz kapcsolódó új kiállítás megnyitóján vettünk részt. Sok értékes tárgyat tekinthettünk meg, mint pl. Petőfi Sándor poharát. Láttuk az akkor harcban használt fegyvereket, viseleteket. Megtekinthettük az akkori forintokat és Bem József személyes tárgyait is. A 13 aradi vértanú arcképe szintén ki volt függesztve a falra. A megemlékezés érdekes volt, végig fenn tudta tartani a figyelmünket. Beszédeket hangzottak el, és hallhattuk egy ottani diáklány előadásában a Nemzeti dalt gitárkísérettel.
.jpg)
Fél 6-ig szabad programunk volt, illetve itt volt az idő a búcsúzkodásra és a pakolásra, ugyanis 18 órakor indult vissza a buszunk. A délutáni szabadprogram már leginkább a fogadó családokkal telt. Mikor kivittek minket a buszállomásra 6 előtt pár perccel vettünk még egy gyors könnyes búcsút és felszálltunk a buszra, ami kis idő múlva el is indult és végleg búcsút inthettünk ennek a pár szép napnak, mikre boldogan emlékezünk vissza. A visszaút hosszú volt és fárasztó, de azonkívül, hogy egy kisebb dugóba keveredtünk nem volt semmi probléma. Kisebb késéssel kb. fél 5-re érkeztünk meg a Népligetre, ahol már szüleink vártak minket.
A beszámoló végén még be szeretnénk számolni személyes élményeinkről és tapasztalatainkról.
Mindannyian úgy gondoljuk, hogy ez az utazás nagyon hasznos volt mivel, mint már korábban is említettük, új szokásokat és kultúrát ismerhettünk meg.
Na meg persze új embereket. A fogadó családok nagyon kedvesek és nyíltak voltak velünk. Bár csak pár napig voltunk, többé-kevésbé megfigyelhettük étkezési szokásaikat is. Például furcsálltuk, hogy mindenhez kenyeret esznek, még a húsleveshez is! Viszont nem fűszereznek annyira, mint mi, és nagyon finom sütiket sütnek. Végül is ételben nem szenvedtünk hiányt, sőt egyes családok úgy gondolták, hogy nem eszünk eleget.
Volt olyan család, ahol többféle állat is lakott, pl. ló, disznó, borjú. Volt, akinek megmutatták – videón – hogy milyen is egy disznóvágás.
Tudni kell, hogy Udvarhelyen nincs autóbusz, így sokak stoppal mentek haza, ami számukra elég szokatlan és félelmetes volt.
A szabadprogramok a diákokkal és családjaikkal nagyon érdekesek voltak. Volt, akit elvittek külön Orbán Balázs sírjához. Volt, akivel borvizet, azaz magas vas tartalmú vizet itattak, amiről végül kiderült, hogy az ottaniak nagyon szeretik, és viszik haza, mintha arany lenne. Nem azért mert ritka, hanem mert, gyógyító hatása van.
Mindent összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk és sok mindent tanultunk.
Reméljük, hogy jövőre is lesz erre lehetőség, mert már vágyunk vissza.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy ha van lehetőség hasonló programra, akkor csapjon le rá, mert rengeteg új élményre és tapasztalatra tehet szert.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
