fotók :)
2011. január 09-én a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban lezajlott a tanév legnagyobb hunfalvys rendezvénye, a végzősök bálja, a szalagavató. Valaha az első bál a társasági életbe való belépés előfeltétele volt, vagyis a felnőtté válás első lépcsőfokát jelentette a fiatalok számára. A szalagavató szerepe, szimbólumrendszere hasonló, mint az első bálé: a felhőtlen diákévek elmúlását, a gyermekkortól való elszakadás kezdetét jelzi.
Idén hét végzős osztály tanulói vehettek részt ezen az eseményen: a 13. A (osztályfőnök: Ther Mária tanárnő), a 13.Af (osztályfőnök: Dávidné Tomkó Mária tanárnő), a 13. F (osztályfőnök: Ugrai Ivánné tanárnő), a 12. B (osztályfőnök: Szilágyi Szilvia tanárnő), a 12. Bf (osztályfőnök: Kőnigné Pénzes Edit tanárnő), a 12. C (osztályfőnök: Pásztorné Lipták Ágnes tanárnő) és a 12. Cf (osztályfőnök: Kapuváriné Székely Judit tanárnő). A kék szalagok kis kosárkában várakoztak, szerepelt rajtuk a tanulmányok kezdetét és végét jelentő évszám és az iskola neve, hogy majd sok – sok év múlva is emlékeztessen az itt eltöltött évekre. Az osztályfőnökök feltűzték a szalagokat a sötét öltönyökre, matrózgallérokra, a szokásos iskolai ünneplőruhákra, amelyet néhány perccel később a táncokhoz illő viseletre cseréltek tanulóink, s alig hittük el, hogy a bál végén a fehér keringőruhákban, frakkban felvonuló elegánsan mozgó fiatalok nem is olyan régen kedves, esetlen kamaszgyerekként lépték át a Hunfalvy kapuját.
Hagyományaink szerint a végzősök nevében két tanuló köszöntötte a megjelenteket. Az alábbi két szemelvény az elhangzott két beszéd egy-egy részlete, amely azt tükrözi, tanulóink hogyan látták itt töltött éveiket és az előttük álló feladatokat.
„De hogy is voltak azok a gyorsan elszaladó évek? Mert kilencedikesként ez az egész nagyon távolinak tűnt, inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy megismerjük egymást, és kialakítsuk az osztályközösséget, a szalagavató még csak meg sem fordult a fejünkben. A tizedik tanévben ismerős arcok közé tértünk vissza szeptemberen, a tanulásra és az iskolára már jobban tudtunk koncentrálni. A tizenegyedik osztály telt el a leggyorsabban és legsikeresebben: sokunk megszerezte a tanult nyelvből az érettségijét, sikeresen szintvizsgáztunk több tárgyból. Ám sulis éveink fordulópontját jelentette a tizenkettedik tanévünk, amikor iskolát váltottunk, pontosabban a Jurányi utcából átköltöztünk a Ponty utcába.
Az új tanárok, diákok és az épület számos változást hozott számunkra, sok új élménnyel gazdagodtunk. Itt rengeteg iskolai programon vehettünk részt, miközben legtöbbünket már nem a múlt, hanem a jövendő érdekelt, az érettségi, a továbbtanulás és nem utolsósorban a szalagavató bál, ami az utolsó nagy iskolai program, mely után már „csak” a tanulás marad…”
(Írta és elmondta Koncseg Vivien, 13. Af.)
„…a szalagavató bál különleges ünnep az ember életében. Nemcsak azért, mert örülünk, hogy vége van a kora reggeli keléseknek és próbáknak, hanem azért is, mert ezzel jelképesen „megkoronázzuk” középiskolai tanulmányainkat. A szalagavató lehetőséget ad arra, hogy bizonyítsuk kitartásunkat, eltökéltségünket, és köszönetünket fejezzük ki tanárainknak és szüleinknek a folyamatos támogatásért, amit az évek során kaptunk tőlük.
Minden végzős diák már régóta várta ezt az alkalmat, ugyanis most végre bemutathatjuk hosszú hónapokon át tanult táncainkat, osztályfőnökünk feltűzi a kezdetet és a véget jelképező kék szalagot, melyet mostantól büszkén viselhetünk, s mindenki felismeri, bárhol is járunk, hogy végzősök vagyunk. Ez a pillanat akaratlanul is elindít bennünk egyfajta visszaszámlálást. Azt a fajta visszaszámlálást, ami arra buzdít minket, hogy mostantól kell igazán komolyan venni a tanulást, mert ezen a pár hónapon akár a jövőnk is múlhat!”
(Részlet a 13. A egy tanulói csoportjának közösen készített szövegéből, elmondta Fejős Attila, 13. A.)
Az esemény megszervezéséért köszönet illeti Pásztorné Lipták Ágnes tanárnőt, aki hosszú évek óta gondoskodik arról, hogy a bál minden résztvevő számára szép élmény legyen, Pintér Károlyné tanárnőt, aki nélkül elképzelhetetlen egy ekkora rendezvény zökkenőmentes lebonyolítása. Fontos szerepet játszottak a 11. évfolyamos tantervvel működő osztályok és osztályfőnökeik az előkészítő munkában, a terem báli hangulatának megteremtésében, Géczyné Megyeri Mariann tanárnő a dekoráció megtervezésében és kivitelezésében. Idei gyönyörű, kitűzővel kombinált szalagjaink Dömösiné Dankó Judit tanárnőnek, az osztályfőnöki munkaközösség-vezetőjének jó ízlését dicsérik.
A bál véget ért, jönnek a szürke hétköznapok, tesszük a dolgunkat, ahogyan kell, ballagás, érettségi, és már véget is ért a tanév, diákjaink új helyszíneken, új helyzetekben próbálhatják ki magukat. Reméljük, sikeres emberekké válva örömmel gondolnak majd vissza életüknek erre az időszakára.
