A párizsi magyar nagykövet látogatása iskolánkban

A két tanítási nyelvű osztályaink vállalt célja – többek közt -, hogy akár magyarul, akár a célnyelven (nálunk ez az angol, francia és a német) alkalmassá váljanak arra, hogy tanulmányaikat magasabb szinten folytassák, ill. szakmájukat mindkét nyelven gyakorolhassák. 

Prof. Dr. Trócsányi László - neves jogtudós, egyetemi tanár, volt alkotmánybíró, Magyarország párizsi nagykövete - azért látogatott iskolánkba, hogy a célnyelvként francia nyelvet tanuló 12. és 13. évfolyamosok számára segítséget nyújtson abban, hogy a továbbtanulásukhoz minél több fontos információhoz jussanak. 

 

Az új lehetőségek, amelyről beszámolt, a Szegedi Tudományegyetemhez ezen belül is az Állam- és Jogtudományi Kar egyik képzési és kutatási intézeteként működő Európa-tanulmányok Központhoz köthetőek. Az Európa-tanulmányok Központ a magyar nyelvű nemzetközi tanulmányok alapképzésben és az ezt követő mesterképzésben olyan szakembereket képez, akiket bárhol a világon szívesen látnak majd. Különleges jelentőséggel bír a francia nyelv ezen a szakon, hiszen a mesterképzés – az országban egyedülálló módon – ezen a nyelven is folyik, méghozzá úgy, hogy a Szegedi Tudományegyetem diplomája mellett a  Lille-i Politikatudományi Intézetét (IEP de Lille) is megszerezhetik a diákok. A lille-i félév ingyenes, tehát külön tandíjat nem kell fizetni a képzést választóknak.

Megtudtuk, hogy az alapszakon tavaly kb. 90 fő kezdte meg a tanulmányait, durván a fele államilag finanszírozott, a fele költségtérítéses módon tehette ezt, és idén is várhatóan ilyen létszámra és arányra számítanak. Arról is szó volt, hogy a mi tanítványaink számára különleges lehetőséget jelent, hogy amikor végeznek, kiválóan beszélnek franciául, és középiskolásként ezen a nyelven tanulnak üzleti gazdaságtant (II.), gazdálkodási ismereteket, információkezelést, informatikát, célnyelvi civilizációt, valamint elméleti gazdaságtant, mert ha az egyetemen tanult tantárgyakkal átfedés volna, beszámíthatják a szorgalmi jegyek vagy a vizsgák kiváltására.

Vonzó lehetőség, hogy az egyetem, ill. a Központ segítséget nyújt megfelelő gyakorlati helyek kiválasztásában nemzetközi intézményeknél vagy cégeknél a tanulmányok befejezését követően. Természetesen a francia nyelv ismerete mellett ekkorra már az angol is nélkülözhetetlen lesz.

Prof. Dr. Trócsányi László előadását követően válaszolt a diákok kérdéseire, majd reményét fejezte ki, hogy sokukkal találkozhat majd a következő tanév során.

Ezúton köszönjük a megtisztelő látogatást, reméljük, amikor diákjaink szüleikkel együtt döntenek a továbbtanulásukról, felhasználják majd ezeket a hasznos információkat.

K.P.E.

Őszi szavalóverseny a Hunfalvyban

2012. november 21.

 VIDEÓ 

Iskolánkban ismét megtartottuk a 9-10. évfolyamosok szavalóversenyét. A tizenöt induló mindegyike jól felkészült a megmérettetésre. A szövegválasztás sokféle volt, többek közt Petőfi, Tóth Árpád, Nemes Nagy Ágnes, Erdős Virág versei hangzottak el. A zsűri tagjai Czellecz Réka 13. E osztályos tanuló (Kazinczy-érmesünk, vers- és mesemondóversenyek győztese), Szabóné Peregi Zsuzsa és Ther Mária tanárnők voltak. A zsűri elnöke Géczy Judit tanárnő volt.

Minden résztvevő emléklapot kapott, a verseny győztesei, helyezettjei könyvjutalomban részesültek, a legjobbak meghívást kapta a tavasszal tartandó döntőre, ahol a „nagyok” között ők is bizonyíthatnak majd újabb versekkel. A versenyt, ahogyan az előző évben is, Ther Mária tanárnő szervezte.

A következő eredmények születtek:

I.                 Szente Nikolette (10. B)

Szép Bence (9. B)

II.               Klausz Hanga Benigna (10. F)

Csornay Benedek (9. B)

III.             Futsek-Turán Soma (9. B)

Benke Franciska (10. F)

Fényes Paula (9. F)

Gratulálunk a győzteseknek és a helyezetteknek!

Nyitott könyvek

Az Iskolai élő könyvtár (http://www.facebook.com/IskolaiEloKonyvtar) program 2012. november 7-én, 14-én és 21-én valósult meg a 11. F és 12. E osztály számára.

Novemberben a Nyitott Könyv Egyesület tartott iskolánkban előadást. A diákok megismerhették a különböző kisebbségi csoportok elleni előítéleteket és diszkriminációt. Ezen kisebbségek tagjai, az élő „könyvek” meséltek életükről, mindennapjaikról, mi pedig lelkesen hallgattuk őket.

Először az osztályfőnöki óra keretein belül látogatott meg minket két hölgy, akik bevezető órát tartottak. Megbeszéltük, hogy mi a különbség előítélet, diszkrimináció, elítélés között; majd csoportokba szerveződve kérdéseket kellett megfogalmaznunk a különböző előítélettel sújtott embercsoportok kapcsán. A csoportok sokszínűek voltak: tagjaikat származás, testi adottságok, eltérő nézetek, betegség vagy egy, a múltban történt rossz időszak miatt ítélik el az emberek.

A következő osztályfőnöki órán meglátogattak minket a „könyvek”. Mindegyikünk három-három könyvvel tudott beszélgetni, és maga választhatta meg, hogy melyikkel. Egy könyvre húsz perc jutott, amit elég kevés volt; az idő gyorsan telt, mi viszont még beszélgettünk volna. A hangulat nem volt feszült, bármilyen kérdést feltehettünk, természetesen tisztelettudóan. A „könyvek” tényleg válaszoltak minden kérdésünkre, és nem láttunk köztük olyan arcot, aki keservesen mesél, habár ami vele történt, több volt, mint keserves. Elképesztő dolgokat meséltek, amiről mi és – véleményem szerint - még sokan mások sem tudnak. Egyenlő elbánás helyett sokakat szinte nyomorba taszítottak, egyes embertársuk pedig emberszámba sem veszi őket. Az érdeklődést hullámokban váltotta fel a meglepődés, sajnálat érzése. A beszélgetések után egy lapot kellett névtelenül kitöltenünk, amire a véleményünket írtuk rá, és ezzel kapcsolatos kérdéseket válaszoltunk meg.

Ezek után volt egy utolsó, levezető óra, ahol újra csoportba szerveződve plakátokat kellett készítenünk. Hárman-négyen voltunk egy csoportban, a plakátra írhattunk vagy rajzolhattunk. Volt négy meghatározott kérdés, amire válaszolnunk kellett, ezután a válaszokat egy plakáton jelenítettük meg. Az osztály elé kellett kiállni a csoportoknak, valamint elmesélni egymásnak a tapasztaltakat, a történeteket, így arról is megtudhattunk valamit, akivel nem tudtunk beszélgetni.

Mindenkinek nagyon tetszett ez az érdekes, interaktív óra, ami nagyon tanulságos volt a számunkra. Látókörünk kitágult, már más szemmel járjuk a világot, mint előtte.

Kincsverő Krisztina (12. E)

H.I.D. ( Humanitárius Iskolák és Diákok) PROJEKT

A 2011-12-es tanév sikerein felbátorodva, a 12. F osztály vezetésével az idén az egész iskola hozzájárult az Afrikáért Alapítvány támogatásához. Az ÖKONAP keretében szervezett vásáron 25.195 Ft gyűlt össze, amely fedezi egy kongói kisdiák 1 éves tanulmányait. Minden osztály egy tálca süteménnyel, salátával, vagy más ételkülönlegességgel járult hozzá az akció sikeréhez, és terjesztette az egészséges táplálkozás fontosságát.

A Caritas folytatódik a második félévben is bízva a H.I.D. programhoz csatlakozó iskolák számának növekedésében.

Laczkó Luca, Szabó Bettina, 12.

Látogatás a Nagy Imre Emlékházban

Ritkán van arra alkalom, hogy egy-egy történelmi eseményt, kiemelkedő személyiséget ne csak a tanítási órák keretében mutassunk be a diákoknak. A végzősök számára a 20. század történelme különösen nagy jelentőséggel bír, így nagy örömünkre szolgált annak lehetősége, hogy a Nagy Imre Emlékházban az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint Nagy Imre személye kapcsán olyan élményekhez, ismeretekhez juthattak a diákok, amelyeket más módon nem kaphattak volna meg.

Nagy Imre egykori lakóhelyét 2008-ban (a mártír miniszterelnök kivégzésének 50. évfordulójára) újították fel és rendezték be (Mink András történész és Rajk László építész tervei alapján) olyan módon, ahogyan ez jelenleg is látható.

Tárlatvezetőnk Fodor Fanni muzeológus volt, aki – többek közt - interaktív feladatok segítségével is igyekezett közelebb juttatni tanulóinkat a látottak megértéséhez. Akik hibátlanul (vagy egy-két hibával) oldották meg feladatlapjukat, könyvjutalmat kaptak. Az öt - érettségi előtt álló - osztály különböző időpontokban tekinthette meg az emlékház kiállítását. A programot Ther Mária tanárnő szervezte.

Az alábbiakban néhány részletet olvashatunk diákjaink benyomásairól:

„…a vetítőteremben egy dokumentumfilmet nézhettünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről és az előzményekről. Bár középiskolában még nem tanultunk róla, az általános iskolai ünnepségeken és a nagyszüleimtől is sokat hallottam ’56-ról, ennek ellenére megdöbbentő volt számomra a dokumentumfilm néhány jelenete, például az, ahogyan a hétköznapi emberek viselkedtek az utcákon.

A film megtekintése után a kiállítóteremben az interaktív asztalok segítségével kerestük a válaszokat a feladatlap kérdéseire. Hasonló technikai felszereltséggel ezelőtt külföldön találkoztam csak. Az interaktív asztalok segítségével számomra sokkal élvezetesebb volt a szövegek elolvasása. Különlegessége ennek az állandó kiállításnak még az is, hogy a vitrinekben elhelyezett tárgyak nagy része eredeti, Nagy Imre tulajdonát képezték, és több tárgyon még a saját kézírása is látható.

Az emeleten látható korhűen berendezett szoba is tetszett. Hallottuk felvételről Nagy Imre utolsó szó jogán elmondott szavait, valamint a híres, eltűnt, majd később megtalált bőröndjét is megtekinthettük, amelyet az emlékház nemrég kapott vissza.

Véleményem szerint nagyon hasznos dolog volt ellátogatni a Nagy Imre Emlékházba. Észre sem vettem, hogy majdnem két órát töltöttünk itt, és azt sem, hogy ez alatt az idő alatt, ha nem is direkt módon, de tanultam. Úgy gondolom, az itt szerzett információkat az órákon is tudjuk majd használni, amikor majd részletesen tanulunk Nagy Imréről és az 1956-os forradalomról.” (Tóth Lilla – 12. B)

„…az emlékház pontos képet ad arról, hogyan élt és tevékenykedett a híres miniszterelnök, aki megélte a sztálini diktatúrát is. A kiállítás megtekintése előtt látott filmben értékes információk hangzanak el, az emlékház alátámasztja a dokumentumfilm valóságát, illetve bevezet a kor világába.

A feladatlap kitöltését sem éltük meg teherként, örömmel búvárkodtunk a kiállítás anyagában, hogy többet tudjunk meg Nagy Imréről. Az ajándékba kapott könyv nagyon tetszett, azért esett rá a választásom, mert Nagy Imre saját gondolatait tartalmazza, amelyet romániai rabsága során írt. Nagyon jól éreztem magam ezen a helyen.” (Váczi Vivien Vanda – 12. B)

A magyar nyelv napja

"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként." (Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről)   

VIDEO MEGTEKINTÉSE

Globalizált világunkban fontos őrizni a nemzeti identitást, hiszen abból építkezünk, a saját nyelvünkön megfogalmazva tudunk új elemeket hozzákapcsolni az emberi kultúra nagy egészéhez. A magyar nyelv a mienk, s így számunkra a legszebb.

A nyelv velünk, bennünk él, állandóság és változás egyensúlya tartja mozgásban, s ezzel életben. A nyelv történelmi korokon átívelő története során ez jól nyomon követhető. A finnugor nyelvcsaládba tartozik, s ezzel az indoeurópai nyelvek nagy óceánjában kis szigetet képez. A magyarság vándorlása majd letelepedése során sokszor találkozott idegen népekkel, amelyek tudását és az ehhez kapcsolódó szavait beépítette gondolkodásába, szellemi és anyagi kultúrájába. Az egykor idegen szavak engedelmeskedtek a magyar nyelv sajátosságainak, belecsiszolódtak a hangzásvilágba, s ma már nyelvünk szerves részét képezik.

A legnagyobb változást a nyelvújítás kora hozta, hiszen ekkor a természetes fejlődésbe beleavatkoztak a kor írói, költői, s felgyorsították azt a folyamatot, amellyel a magyar nyelv alkalmassá válhatott a kor szintjének megfelelő tudományos gondolkodás leképzésére. „Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” – írta Bessenyei György 1778-ban.

A reformkor új fordulatot jelentett a magyar nyelv életében is, 1844. november 13-án jött el annak az ideje, hogy a hivatalos nyelv a latin helyett immár a magyar legyen. A Magyar Országgyűlés "felismerve azt, hogy a magyar nemzet összetartozását legfőbb szellemi kulturális örökségünk, nemzeti nyelvünk fejezi ki legjobban — tiszteletben tartva hazánk hagyományos nyelvi sokszínűségét, egyben felelősséget vállalva a kisebbségek nyelvhasználatának jogáért —, a nemzet fejlődését és hagyományainak őrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv iránti megbecsülésének kifejezése érdekében" 2011. szeptember 26-án döntött arról, hogy ezt a napot a magyar nyelv napjává nyilvánítja.

Iskolánk is készült e jeles nap méltó megünneplésére. A faliújság képein megjelennek majd a magyar kultúra nagyjai, anyanyelvünk szépségéhez, fontosságához kapcsolódó versek és prózarészletek, valamint az 1844-es törvény szövege. November 13-án reggel zártláncú tévéhálózatunkon minden diákunk megtekinthet egy rövid műsort a magyar nyelv napja alkalmából. Ebben szó lesz a magyar nyelv történetéről, egyediségéről a nyelvek között, valamint az országgyűlés idevágó döntéséről. Végül Örkény István szavaival zárul: „Szépen tanulj meg magyarul beszélni!”

Az elkészült képeket és a videót az eseményt követően megtekinthetik majd olvasóink blogunkban.

K.P.E.

Fut a Hunfalvy

A Hunfalvy testnevelő tanárai mindig is fontosnak tartották a tömegsportot. A testnevelési órákon kívül is szüksége van diákjainknak arra, hogy az íróasztal, a számítógép mellől felállva hasznosan eltöltött idővel, lehetőleg jó levegőn, mozgással kapcsolódjanak ki. A legkönnyebben, legkevesebb eszközzel és anyagi ráfordítással elérhető tevékenyséf a futás. Ez Bérczesné Takács Angéla tanárnőnek is az egyik kedvenc sportja, amelynek szeretetét sikerült tanítványainak is átadni. Kollégái hathatós segítségével elérte, hogy a hunfalvys diákok az elmúlt naptári év során több futóversenyre is benevezzenek, ezek mindegyikén a diákokkal együtt a tanárnő is indult.

Iskolánk részt vett a 27. Telekom Vivicittá Városvédő Futás és Félmaraton Budapest versenyen (2012. április 1-én), amelyen több mint 13 ezren indultak. Itt 35 diákunk állt rajthoz az iskolások számára szervezett „Minicittá” távon (3, 2 km).

Összesen 55 diákunk nevezett be a 2012-es 17. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálára, amelynek színhelye a Margit-sziget volt. Az első női futógálát 1997 őszén rendezték (akkor még a Nike szponzorálta). A verseny célja, hogy azok, akik bátortalanok, és nem mernének belevágni egy nagyobb megterheléssel járó erőpróbába, itt kipróbálhassák teljesítőképességüket. Együtt állhatott rajthoz május 20-án idősebb és fiatalabb, rendszeresen sportoló és olyan is, aki csak fontosnak tartotta, hogy fittebb legyen.

Közel 20 ezer indulóval büszkélkedhetett a 2012. október 7-én megrendezett 27. SPAR Budapest Maraton és Futófesztivál, ahonnan mi sem maradhattunk le. 60 ország megközelítőleg 2500 futója is rajthoz állt, hogy a Budapest legszebb részeit átszelő útvonalon megmutassák, milyen teljesítményre képesek. 51 tanulónk a 3,5 km-s távon indult.

A legtöbb futóversenyre a nevezési díj nem éri el az 1000 Ft-ot (a rövidebb távokon), cserébe az indulók a rajtszámon kívül, pólót, sapkát vagy más apróságot kapnak emlékbe. Az indulók között sokszor vannak más sportágban kiemelkedő neves sportolók is (pl. Katus Attila tartotta a SPAR Maraton előtti közös bemelegítést).

Reméljük, ez a lendület diákjainkat újabb versenyek felé repíti, s ami még ennél is fontosabb, beépül életmódjukba a mozgás szeretete, így egészségesebb felnőttekké válnak majd.

K.P.E.