Nyitott könyvek

Az Iskolai élő könyvtár (http://www.facebook.com/IskolaiEloKonyvtar) program 2012. november 7-én, 14-én és 21-én valósult meg a 11. F és 12. E osztály számára.

Novemberben a Nyitott Könyv Egyesület tartott iskolánkban előadást. A diákok megismerhették a különböző kisebbségi csoportok elleni előítéleteket és diszkriminációt. Ezen kisebbségek tagjai, az élő „könyvek” meséltek életükről, mindennapjaikról, mi pedig lelkesen hallgattuk őket.

Először az osztályfőnöki óra keretein belül látogatott meg minket két hölgy, akik bevezető órát tartottak. Megbeszéltük, hogy mi a különbség előítélet, diszkrimináció, elítélés között; majd csoportokba szerveződve kérdéseket kellett megfogalmaznunk a különböző előítélettel sújtott embercsoportok kapcsán. A csoportok sokszínűek voltak: tagjaikat származás, testi adottságok, eltérő nézetek, betegség vagy egy, a múltban történt rossz időszak miatt ítélik el az emberek.

A következő osztályfőnöki órán meglátogattak minket a „könyvek”. Mindegyikünk három-három könyvvel tudott beszélgetni, és maga választhatta meg, hogy melyikkel. Egy könyvre húsz perc jutott, amit elég kevés volt; az idő gyorsan telt, mi viszont még beszélgettünk volna. A hangulat nem volt feszült, bármilyen kérdést feltehettünk, természetesen tisztelettudóan. A „könyvek” tényleg válaszoltak minden kérdésünkre, és nem láttunk köztük olyan arcot, aki keservesen mesél, habár ami vele történt, több volt, mint keserves. Elképesztő dolgokat meséltek, amiről mi és – véleményem szerint - még sokan mások sem tudnak. Egyenlő elbánás helyett sokakat szinte nyomorba taszítottak, egyes embertársuk pedig emberszámba sem veszi őket. Az érdeklődést hullámokban váltotta fel a meglepődés, sajnálat érzése. A beszélgetések után egy lapot kellett névtelenül kitöltenünk, amire a véleményünket írtuk rá, és ezzel kapcsolatos kérdéseket válaszoltunk meg.

Ezek után volt egy utolsó, levezető óra, ahol újra csoportba szerveződve plakátokat kellett készítenünk. Hárman-négyen voltunk egy csoportban, a plakátra írhattunk vagy rajzolhattunk. Volt négy meghatározott kérdés, amire válaszolnunk kellett, ezután a válaszokat egy plakáton jelenítettük meg. Az osztály elé kellett kiállni a csoportoknak, valamint elmesélni egymásnak a tapasztaltakat, a történeteket, így arról is megtudhattunk valamit, akivel nem tudtunk beszélgetni.

Mindenkinek nagyon tetszett ez az érdekes, interaktív óra, ami nagyon tanulságos volt a számunkra. Látókörünk kitágult, már más szemmel járjuk a világot, mint előtte.

Kincsverő Krisztina (12. E)