A gólyatábort minden évben óriási szervezőmunka előzi meg, hiszen kb.
170 ember (tanárok és diákok) ellátásáról kell gondoskodni 5 napon keresztül. A
feladat elsősorban az IDB és az őket segítő tanárnő (Géczyné Megyeri Marianna) számára
jelentett komoly kihívást, hiszen nemcsak az utazásról, a szállásról és az
étkezésről kellett gondoskodni, hanem a programokról is.
Már az indulásnál nélkülözhetetlen volt ifiseink munkája, a programok
kivitelezésénél, az osztályok "összerázásánál" is ügyesen végezték el
feladatukat.
Az időjárás - az utolsó előtti nap kivételével - kegyes volt hozzánk,
így tudtunk fürdeni a Balatonban, és a tihanyi kirándulás is kellemes
élményeket hagyott bennünk. A tábor sportpályái lehetőséget adtak a napi
feladatok kényelmes teljesítésére, bár a beton felület elég balesetveszélyes
volt, de néhány horzsoláson kívül nagyobb baj nem történt.
Összességében jól sikerült programot tudhatunk magunk mögött, amely
idén ismét hozzásegítette a bejövő évfolyam iskolai beilleszkedését.
.JPG)
Az alábbiakban az egyik gólyánk élménybeszámolóját olvashatjuk.
Ahogyan Jónás Emese 9.DNY osztályos
tanuló látta:
"Gólyatábor elején nagyon
izgultam, de szerintem ezzel nem csak én voltam így, hogy nem ismerünk senkit
és egy idegen közösségbe kerülünk, egy kicsit félelmetes érzés. Lassan
elkezdtem megismerni a többieket és arra gondoltam, hogy emiatt kár volt
izgulni.
A feladatok vagy más néven „próbák” viccesek voltak, és tényleg a csapatmunkáról szóltak vagy éppen, arról, hogy feláldozzuk-e magunkat a csapatért. Például amikor „talicskáztunk” vagy amikor egymásnak háttal állva kellett megküzdeni a lufival és többiek gyorsaságával, ezek igazi csapatmunkát igénylő feladatok voltak. De amikor a nutellás uborkát kellett enni, akkor felül kellett kerekednünk az egyénen. Ezek a „szárazföldi próba” egyes részei voltak.
Másnap a „vízi próba” nehézségeivel
kellett megharcolni, de ott is jól éreztük magunkat a hideg víz ellenére is. A
két próba után mentünk Tihanyba (kicsit fáradtan), és itt is meg kellett
vívnunk, valamivel/valakivel (ami vagy a hideg víz volt, vagy a másik osztály).
Itt magunkat kellett legyőzni, hogy fel tudjunk „mászni” a hegyre és ezzel
elérjük a plusz pontokat és a Barátlakásokat.
Utolsó nap, reggel még azt se tudtuk,
hogy milyen táncunk lesz, amivel elvarázsolhatjuk a zsűrit, de estére sikerült
úgy megcsinálni, összhangba kerülni, hogy miénk lett az egyik legjobb előadás.
De közben is voltak kisebb feladatok. Például: versírás, pólódíszítés, ezek is olyan teendők voltak, amelyek összehozták a társaságot. A tábor végére már ismerősünknek, barátunknak éreztük a többieket nem ismeretlen személyeknek."
