Gólyatábor 2013

2013 augusztusa

Fotók

A gólyatábort minden évben óriási szervezőmunka előzi meg, hiszen kb. 170 ember (tanárok és diákok) ellátásáról kell gondoskodni 5 napon keresztül. A feladat elsősorban az IDB és az őket segítő tanárnő (Géczyné Megyeri Marianna) számára jelentett komoly kihívást, hiszen nemcsak az utazásról, a szállásról és az étkezésről kellett gondoskodni, hanem a programokról is.

Már az indulásnál nélkülözhetetlen volt ifiseink munkája, a programok kivitelezésénél, az osztályok "összerázásánál" is ügyesen végezték el feladatukat.

Az időjárás - az utolsó előtti nap kivételével - kegyes volt hozzánk, így tudtunk fürdeni a Balatonban, és a tihanyi kirándulás is kellemes élményeket hagyott bennünk. A tábor sportpályái lehetőséget adtak a napi feladatok kényelmes teljesítésére, bár a beton felület elég balesetveszélyes volt, de néhány horzsoláson kívül nagyobb baj nem történt.

Összességében jól sikerült programot tudhatunk magunk mögött, amely idén ismét hozzásegítette a bejövő évfolyam iskolai beilleszkedését.

Az alábbiakban az egyik gólyánk élménybeszámolóját olvashatjuk.

Ahogyan Jónás Emese 9.DNY osztályos tanuló látta:

"Gólyatábor elején nagyon izgultam, de szerintem ezzel nem csak én voltam így, hogy nem ismerünk senkit és egy idegen közösségbe kerülünk, egy kicsit félelmetes érzés. Lassan elkezdtem megismerni a többieket és arra gondoltam, hogy emiatt kár volt izgulni.

A feladatok vagy más néven „próbák” viccesek voltak, és tényleg a csapatmunkáról szóltak vagy éppen, arról, hogy feláldozzuk-e magunkat a csapatért. Például amikor „talicskáztunk” vagy amikor egymásnak háttal állva kellett megküzdeni a lufival és többiek gyorsaságával, ezek igazi csapatmunkát igénylő feladatok voltak. De amikor a nutellás uborkát kellett enni, akkor felül kellett kerekednünk az egyénen. Ezek a „szárazföldi próba” egyes részei voltak.

Másnap a „vízi próba” nehézségeivel kellett megharcolni, de ott is jól éreztük magunkat a hideg víz ellenére is. A két próba után mentünk Tihanyba (kicsit fáradtan), és itt is meg kellett vívnunk, valamivel/valakivel (ami vagy a hideg víz volt, vagy a másik osztály). Itt magunkat kellett legyőzni, hogy fel tudjunk „mászni” a hegyre és ezzel elérjük a plusz pontokat és a Barátlakásokat. 

Utolsó nap, reggel még azt se tudtuk, hogy milyen táncunk lesz, amivel elvarázsolhatjuk a zsűrit, de estére sikerült úgy megcsinálni, összhangba kerülni, hogy miénk lett az egyik legjobb előadás.

De közben is voltak kisebb feladatok. Például: versírás, pólódíszítés, ezek is olyan teendők voltak, amelyek összehozták a társaságot. A tábor végére már ismerősünknek, barátunknak éreztük a többieket nem ismeretlen személyeknek."