Kedves Hunfalvysok!
Gondoltatok-e már arra, hogy akinek az orrát minden reggel
megsimogatjátok, hogy erőt és tudást, netalán szerencsét adjon-hozzon, egy
nagyszerű, enciklopédikus tudású polihisztor volt?
Budapest székesfőváros tanácsa az 1926-27-es tanévben nevezte
el tanintézetünket Hunfalvy János Felsőkereskedelmi Iskolának. Azóta viseli
iskolánk a nevét, szobra pedig 30 éve áll itt méltósággal és segítőkészen. Mindennapos
találkozásaink mellett évente egyszer ünnepélyesen megemlékezni névadónkról
szívből jövő kötelességünk.
Hunfalvy János egy szepességi német földműves ifjabbik
gyermekeként született. Egyike volt azoknak a reformkorban pályára lépő
tudósoknak, akik életüket a haza és haladás ügyének szentelték, a magyar nemzeti
művelődés, és a magyar nemzeti tudományok szolgálatába állították. Pályafutása
során, a nevelői munkától a tudósi hivatásig, sokféle tevékenységet művelt igen
magas fokon. Kiváló pedagógus, néprajztudós, híres történész, a gazdasági földrajz
megalapozója, és népszerűsítője, külföldön is elismert statisztikus volt.
Tökéletesen beszélt németül, szlovákul, magyarul, jól franciául, angolul,
görögül, spanyolul, olaszul, héberül és jártasságot szerzett a keleti
nyelvekben is.
Érdemeit, különböző egyetemi, társulati, társasági
tisztségeit felsorolni szinte lehetetlen. Hazai kongresszusokon, nemzetközi tanácskozásokon
elnökölt, az itthoniakon kívül több nemzetközi rendjel, cím, kitüntetés
tulajdonosa volt.
Írásaiban sok-sok olyan mondatot találhatunk, amelyek még ma
is friss erővel hatnak. „Ösztönileg érezzük, hogy megmaradásunkat egyedül
szellemi gyarapodás biztosíthatja”. Írta 1854-ben Ötvös József könyvének
megjelenésekor.
Nem csak érezte, tudta, hanem tett is érte, hogy nemzetünk
megmaradása, ne csak szavakban éljen. Kiváló szakmunkáival, melyek a kor
legszínvonalasabbjai voltak, tanításával, tankönyveivel, egyetemi előadásaival,
fordításaival példát is állított a tettekben megnyilvánuló hazafiasságból.
Fontos törekvése volt, hogy a magyar szellemi termékek nyíltan megjelenhessenek
külföldön, hűen tükrözzék hazánkat, a színvonalas kinti tudományos munkák
eredményei pedig idehaza is ismerté váljanak.
Gazdasági téren is a haza ügye vezérelte. Magyar termékekkel
megnyerni a kinti piacot, azaz kerüljünk be nemzetközi kereskedelmi
vérkeringésbe. „Idegen tőke magában véve naggyá, virágzóvá és boldoggá egy
nemzetet nem tett még, és nem is fog soha.” Szükségesnek tartotta a tudás
megbecsülését is. Életével példázta, hogy tanulni itthon és külföldi egyetemeken,
hazahozni a tudást a megszerzett tapasztalatot nem csak hasznos, hanem
kötelességünk is
Tudományos munkája mellett élénken részt vett az ország és a
főváros felügyeletirányításában. Az országos közoktatásügyi tanácsnak, a
fővárosi közoktatásügyi bizottságnak és a középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak
volt tagja. A polgári iskolának ipari szaktanfolyammal való kibővítése az ő
eszméje volt.
A Budai Kör nevében 1883. január 17-én Hunfalvy János saját
kézzel írt kérvényt nyújtott be Budapest főváros Tekintetes Tanácsához, a budai
polgári fiú iskola 4 alsó osztálya fölé emelendő 3 osztályos középkereskedelmi
iskola felállítása iránt, amelyben az iskola létrehozásának a célszerűségét így
indokolta:
„A II. kerületi 6 éves
tanfolyamú és jelenben 8 osztályú polgári fiúiskola, melynek közel 300
tanítványa van, magasztos feladatát, hogy a művelt középosztály megteremtésével
megfelelően közremunkáljon, eddig kifogástalanul teljesítette. A középosztály
érdekeit azonban még jobban szolgálhatná, ha a szellemet és az értelmet képző
ereje szakoktatással is társulna.”
Hunfalvy János 1884-ben részt vett az ünnepélyes
iskolamegnyitón.
Tehetség, munka, szorgalom és jellemszilárdság által oly
társadalmi megbecsülést küzdött ki magának, hogy a budai polgárok még életében
róla nevezték el azt az utcát, amelyben lakott. Élete ma is példaként szolgálhat
a számunkra, hiszen Hunfalvy az igaz ember és az igaz tudós mintaképe volt. Maga
volt a megtestesült szerénység és egyszerűség, de nem zárkózott el a közélet érdekei
elől sem. Az észnek minden világosságával és erejével egyesült benne a szív
melegsége és gyöngesége. Legyünk büszkék rá, s egyszer-egyszer jusson eszünkbe,
hogy amikor a rítus során megérintjük a szobrát, bizony tudására, tehetségére,
emberségére számítunk a napi megpróbáltatások során.
2014. 03. 14.
Turi Zoltán, igazgatóhelyettes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése