2013. május 6., hétfő

Ballagás – 2013. május 3.


Iskolánkban a ballagásnak közel évszázados hagyományai vannak. Ezek egy része az második világháború előttről származik, ilyen a Várból, a Halászbástya előterében található Szent István szobor mellől való indulás, az utóbbi évtizedekben a felvonulást megelőzően a 11. évfolyam bensőséges hangulatú búcsúztatói, a várbeli közös fotózások, a virágátadás.

Vannak évtizedekig szüneteltett ballagási hagyományok: ilyen például az iskolazászló megjelenése az ünnepségeken. Ennek felfüggesztésére azért került sor, mivel az 1950-es években az eredeti zászlót a megsemmisítés elöl elrejtve évtizedekig befalazták, ennek persze következménye is volt, hogy a ballagó osztályok sem tűzhették fel a zászlócsúcsra búcsúüzeneteiket. A 100. évfordulón, 1884-ben viszont újraéledt e szokás. A rendszerváltás óta pedig az eredeti zászló helyett (mely egy üvegvitrinben az igazgatói irodában található) egy új zászlót adnak át a búcsúzó évfolyam tanulói az ottmaradóknak.

Ehhez képest a ballagás lefolyása viszonylagos állandóságot mutat; a ballagási reggelén az alsó évfolyamok tanulói és virágai lepik el az iskolát, hogy tíz órakor kitárhassák a kaput a vendégek előtt. A ballagás lebonyolításában a legnagyobb nehézséget mindig is az ő elhelyezésük jelentette, hiszen az iskola udvara – méreténél és alakjánál fogva – nem igazán alkalmas nagy, szabadtéri rendezvények kényelmes lebonyolítására. Ezért a technika fejlődésével az utóbbi két évtizedben zárt tévéláncon keresztül közvetítették a műsort a 9-11/12. évfolyam tanulói és az udvarról kiszoruló vendégek számára.

A ballagási műsor megtervezésében két szempont a meghatározó: a kötelező műsorelemek mellett legyen irodalmi műsorrész is, másrészt ez a műsor ünnepi mivolta mellett is közöljön - a hétköznapi ember és a ballagók számára egyaránt átélhető – aktuális gondolatokat.

A ballagási műsor minden évben más-más, ami állandó benne, a ballagók, az iskolazászló bevonulása, a Himnusz eléneklése, az igazgatói beszéd, a búcsúztató és búcsúzó évfolyam beszédei, az öregdiákok jelenléte, esetlegesen beszéde, a szalagtűzés. Az udvar környezetének kialakítása általában összhangban van a végzős évfolyam osztályainak számával, ennek tükrében hol az udvar rövid, hol a hosszabbik oldalán tartjuk az ünnepségeket. A múltban volt pár rendkívüli helyszín is, például a Budai Vígadó épülete is szolgált már hátteréül a ballagásnak. Ez a Corvin tér átalakítása miatt már soha vissza nem térő alkalom és helyszín lesz.

Az idei, 129. tanév ballagási ünnepsége május 3-án a megszokott időjárási körülmények között („a barométer esőre áll”) zajlott.

A Himnusz meghallgatása után Czellecz Réka, 13.E osztályos tanuló lépett a mikrofonhoz, aki Szabó Lőrinc Hazám című versét adta elő. Ezután Biró Lilla, 12.A osztályos tanuló Ákos népszerű slágerének szövegét (az Azért vagy itt c. számét) mondta el. A szám befejezése után Plánk Tibor igazgató úr lépett a mikrofonhoz, aki először elmondta a végzősökhöz szóló búcsúgondolatait. Majd ezután külön köszöntötte és dicséretben részesítette az évfolyam legeredményesebb tanulóit – összesen 28 kiváló diákunkat. Középiskolás éveik alatt egyenletesen jó teljesítményt nyújtott mind a tanulmányi, mind a közösségi munka terén Béres Henriett (13.A) és Czellecz Réka (13.E), ők ezért Hunfalvy-plakettet kaptak. Ekkor adta át a nemzetközi DSD nyelvvizsga-bizonyítványokat Birgit Bolten a 13. E osztály 8 tanulójának.

Ezt követően Kis Virág, 11.A osztályos tanuló, az ünnepség műsorközlője olvasott fel egy részletet Márai Sándor Füveskönyvéből. Majd következtek a búcsúbeszédek. Klausz Hanga, (10.F) elszavalta Szabó Lőrinc Kísértetek című versét, egy kevésbé szokványos búcsúzást lehetett hallani Szép Bence, 9.B osztályos tanulótól, aki Varró Dánieltől Az elköszöngetés balladáját adta elő.

A beszédek elhangzása után került sor az iskolazászló átadására és a szalagtűzésre. Ennek bekövetkezte után iskolánk 50 éve végzett tanulója, az ELTE-n tanító Zelliger Erzsébet tolmácsolta évfolyama nevében a jelenkor ballagóihoz és iskolájához szóló gondolatait.

Zárásképpen Csornay Benedek, 9.B osztályos tanuló mondta el Shakespeare örökérvényű drámája, a Hamlet híres búcsúbeszédét. Polonius mondatai felett láthatólag nyomtalanul múltak el az évszázadok, azok ugyanolyan érvényesek, hitelesek, mint 400 évvel ezelőtt.

Gyovai Szilvia



Búcsúbeszédek
Ballagás
Varga Claudia (12. D) a búcsúztató osztályok nevében elmondott beszéde

„Köszöntöm tanárainkat, a büszkeséggel telt szülőket és legfőképp a 2013-as tanév végzőseit!
Akármilyen utat is választotok magatoknak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, hogy tévedtek. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, amikor azt fogjátok hinni, hogy talán a kritikusoknak volt igazuk, de az álmaitokért megéri küzdeni. E küzdelem során tanulhatjátok meg igazán értékelni szüleitek és tanáraitok terelő és gondoskodó nevelését, melyek átsegítenek majd titeket minden akadályon. 
Az álmaitok elérésénél az lebegjen a szemeitek előtt, hogy Ti magatok lesztek a fantáziátok gyümölcse! És az álmaitokat csak is Ti válthatjátok valóra, nincs is jobb és értékesebb érzés annál, amikor megdolgoztok a céljaitokért és eléritek azokat. A képzeleteteknek is csak Ti szabtok határt.
Mi, itt maradó diákok, sok szerencsét kívánunk Shakespeare gondolataival ahhoz, hogy megtaláljátok a helyeteket a világban, és hogy azzá váljatok, akik lenni akartok.
„Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a Földön élni.„


Cábóczky Orsolya (13. F) a búcsúzó évfolyam nevében elmondott beszéde

„Ez az utolsó alkalom számunkra, hogy együtt lehetünk.(…) Új fejezet kezdődik az életünkben. A középiskolai életünk utolsó sorai most íródnak. Hamarosan vége lesz!
Van, aki örül, van, aki nem, van, aki fél, van, aki nem, de mind itt állunk most és várunk valamire … Egy jó ballagási ebédre? Egy jó érettségire?
Érettségi után pedig várjuk, hogy rátaláljuk arra a bölcsességre, ami ahhoz kellene, hogy hogyan éljük ezt az izgalmas, de rövid emberi életet. A boldogsághoz nagyi szerint csupán három dolog kell: jó egészség, jó munka és egy jó társ. Ennyire egyszerű az egész?! Fiatalok vagyunk még, tehát az egészség még megvan. Munka? De milyen munka? Mi legyek?
Öt évesen, amikor egy gyerektől megkérdezik, hogy mi akar lenni? Legtöbbször az a válasz: űrhajós, kukásautó vezető, focista, az én esetemben, ha jól emlékszem: hercegnő. Tíz évesen: állatmentő, rock sztár, színész, az én esetemben: gyerekorvos.
Most hogy „felnőttünk” és a pályaválasztás központi kérdés lett. Még a szomszéd néni is hetente ezt kérdezi, mert komoly választ akar kapni. A legtöbben csak annyit válaszolunk: „Nem tudom!” (…)
Olyan korban élünk, amikor már nem lehet egyértelműen jó döntéseket hozni. Abban az időszakban vagyunk, mikor sok múlik a döntéseinken. Néhánynak már most is látjuk az eredményét. Például azt, hogy esetleg többet kellett volna tanulnunk az elmúlt évek során. Reméljük, hogy majd nem kell azzal a rossz döntéssel szembesülnünk, hogy elvégzünk egy olyan egyetemet, főiskolát, szüleink megnyugtatására, aminek a diplomájával az égvilágon semmire sem megyünk, a munka világába pedig nem ad belépőz.
Vagy hozunk egy nagy döntést, majd megváltoztatjuk. Végül senki sem tud követni minket. Még magunk sem tudjuk követni magunkat. Csak azt tudjuk, sőt érezzük, hogy az életben egy dolog állandó: a változás. Ezért azt hisszük, hogy nekünk is állandóan változni, változtatni kell.
Előbb iPhone2, iPhone3, iPhone4, most iPhone5. A nagy változásban senki sem akar lemaradni. Sem a „kockulásban”. Csak nehogy a saját életünkről maradjunk le, mert csak a világ virtuális részét használjuk, így meg sem halljuk, ami körülöttünk zajlik, történik. Sokszor ugye anyát sem halljuk, amikor feltesz egy gyakori kérdést: „Levinnéd a szemetet?” Vagy azt sem hallottuk meg, amikor a tanár felszólított, mert éppen a pad alatt elmélyülten „zugkockultunk” vagy épp „lájkolgattunk”.
Végül, ha szerencsés vagy, majd eljön az a nap, amikor, ha megint megkérdezik, hogy mit akarsz csinálni, mit akarsz kezdeni az életeddel, már tudni fogod a választ. Kívánom, hogy mindenkinek eljöjjön ez a nap!
Egyszer majd rájövünk, a Titokra (a könyv elolvasása nélkül), hogy rá kell találnunk önmagunkra és azokra a dolgokra, amik boldoggá tesznek. Megtanulunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Ehhez az izgalmas és göröngyös úthoz, aminek a neve: ÉLET, mindenkinek sok sikert, erőt és egészséget kívánok! A jövő heti érettségihez meg egy nagy kalappal!”


Nincsenek megjegyzések: