2011. május 1-jén, amikor a végzősök már a másnapi magyar érettségi miatt izgultak, hunfalvysok egy kis csoportja, hárman a 10.A és négyen a 11.A osztályból kísérőtanáraikkal, izgatottan indult el Szentpétervárra, ahol a 27. számú Szakközépiskola diákjai és tanárai fogadtak bennünket.
A két és félórás repülőút után érkeztünk meg a városba, ahol az itthoninál lényegesen hidegebb idő fogadott minket. Szerencsére a fagyos fogadtatás csak az időjárásra volt igaz, vendéglátóink a reptéren legalább olyan izgatottan vártak ránk, mint ahogy mi készültünk az első személyes találkozásra. Rövid megbeszélés után (ki kinél lakik) indultunk szállásainkra. Egy kis pihenő után az iskolánál találkoztunk és nekivágtunk a városnak. Első utunk a Szent Izsák székesegyházhoz vezetett. Sajnos a hideg, esős idő miatt a kupolába nem lehetett felmenni, így az épületet belülről csodáltuk meg.
Hétfőn csapatunk Peterhof (Petrodvorec) felé vette az irányt, hogy megnézzük a cárok nyári rezidenciáját. Az épület magában is gyönyörű, de a park a szökőkutakkal lenyűgöző volt. Külön érdekessége a létesítménynek, hogy nem használnak semmilyen eszközt a nyomás szabályozásához, hanem minden a közlekedőedények elve alapján működik.
A közösen töltött nap összekovácsolta a csoportot, a nap végére már igazi osztálykirándulós hangulat alakult ki és ami még ennél is fontosabb, ekkorra már minden hunfalvys bátran használta orosz tudását beszélgetéseik során.
Kedden az iskolában kezdtük a napot, ahol rendhagyó angolórán vettünk részt. Rendhagyó, hiszen a magyarázatok, a feladatok ismertetése oroszul történt, így két idegen nyelvet használhattak a diákok egyszerre. Az óra után vendéglátóink kedveskedtek csoportunknak egy rövid előadással, amiben megmutatták nekünk, milyennek látták ők Budapestet, amikor szeptemberben nálunk jártak. A délelőtt gyorsan elrepült és már indultunk is a Péter-Pál erődhöz és az Auróra cirkálóhoz. Ekkor éreztük igazán először, hogy a közel és messze szavak értelme relatív, hiszen a csoportvezető tanár (Anna Petrovna) elmondása szerint az erőd az iskolától nem messze található, így váratlanul ért minket a közel egyórás séta.
Szerdán az Ermitázst néztük meg. A kiállításon töltött 3 óra után úgy éreztük, hogy ide még sokszor vissza kellene jönni ahhoz, hogy mindent láthassunk, ennyi idő alatt lehetetlen végigjárni a termeket.
Csütörtökön meglátogattuk az Orosz Múzeumot, sétáltunk a Nyevszkij Proszpekten és a délutánt mindenki vendéglátójával tölthette.
Látogatásunk első napja óta izgatottan vártuk a pénteket a városnéző hajóút miatt. Nem csalódtunk. Az addig megismert épületek, látnivalók már ismerősként köszöntek vissza, mégis új oldalukat mutatták a Néváról és a Fontankáról nézve. A hajóút előtt megnéztük a Vérző Megváltó templomát, ahol az egyik legszebb ikonosztáz található.
Szombaton mindenki családi programon vett részt, így többen jártak az állatkertben, sétáltak a belvárosban vagy kirándultak a környéken.
Túl gyorsan elérkezett a vasárnap és mi újra a repülőtéren találtuk magunkat. Sok élménnyel gazdagodva szálltunk fel a Budapestre tartó repülőre és már útközben elkezdtük tervezni, hogy vendéglátóink szeptemberi látogatásakor milyen programokkal viszonozzuk azt a csodálatos hetet, amit Oroszországban tölthettünk.
