1956, te csillag

Fotók

"ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,

és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen." (Faludy György: 1956, te csillag)

Magyarországon a rendszerváltás óta emlékezhetünk szabadon az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára. Ez a történelmi esemény bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos pont után a társadalom nem hagyja tovább kínozni magát, fellázad elnyomói ellen, visszaüt. Drága árat kellett fizetni a túlerővel szembeni küzdelemért, de amiért harcoltak, a nemzet mint közösség és benne az egyén szabadsága az, ami minden áldozatoz megér.

Ahogyan 1848 március idusának ünneplése az önkényuralom éveiben sem maradt el, '56 októberének emlékét sem lehetett kiirtani a magyar társadalomból. Immár 24 éve nyíltan ünnepelhetünk, s minél messzebb kerülünk az eseményektől, minél kevésbé emlékeztet a külvilág az egykori diktatúra működésére, annál nehezebb megfogalmaznunk egy-egy ünnepségre készülve mit, hogyan adjunk át az emlékekből, érzésekből diákjainknak.

Gyovai Szilvia tanárnő ebben a tanévben különleges műsorral készült október huszonharmadikára. Próza - és versmondók, énekesek, táncosok - több mint harmincan iskolánk tanulói közül - vettek részt a műsor elkészítésében, kivitelezésében. Az előadás gerincét a korabeli diákok visszaemlékezései és az eseményekhez kapcsolódó szépirodalmi művek adták. A szereplők úgy mozogtak a rendelkezésükre álló térben, mintha az egymás után zajló eseményeket követnék. Korabeli hangfelvételek is jelezték az aktuális színpadi cselekvés helyét és idejét. Kiemelkedő volt az énekesek és a táncosok teljesítménye is. Az aprólékosan megtervezett díszlet kivitelezése szépen sikerült, a hangulat megteremtésében ennek fontos szerepe volt. Mivel a Hunfalvyba nyolcszáznál is több diák jár, ezért kétszer ismételték meg a műsort a szereplők, hogy mindenkinek alkalma legyen megtekinteni.

Az ünnepi műsort követően külső helyszíneken folytatódott a nap programja, minden osztály választhatott a forradalom és szabadságharc emlékhelyei között, de voltak, akik a 301-es parcellánál rótták le tiszteletüket a forradalom mártírjai előtt.

Emlékezetes nap volt, idén is méltóképpen ünnepeltük meg ezt az évfordulót, s diákjainkkal talán sikerült megértetnünk azt, amit hajdan Márai próbált átadni az emigrációban a diktatúrát soha meg nem élt embereknek: "Nem érti meg ezt az a sok ember/ Mi áradt itt meg, mint a tenger?/ Miért remegtek világrendek?/ Egy nép kiáltott. Aztán csend lett./ De most sokan kérdik, egyre többen kérdik/ Hebegve, mert végképp nem értik –/ Ők, akik örökségbe kapták -:/ Ilyen nagy dolog a Szabadság?…"

K.P.E.

Comenius találkozó Dániában

FOTÓK

Szeptember 30-án, pénteken nem sokkal egy óra előtt, repülővel Dánia felé vettük az irányt, hogy részt vegyünk a Comenius-program újabb találkozóján, egy dán kisvárosban, Aars-ban.

Egyszeri átszállással érkeztünk meg, a Budapest-Koppenhága-Aalborg útvonalon. A reptérre értünk jött a vendéglátó Vesthimmerlands Gymnasium kisbusza, és vitt minket tovább a célállomásra, a 10.000 lakosú kisváros gimnáziumába. Fél nyolc körül érkezhettünk meg ide, ahol a vendéglátó családok tagjai már vártak minket, így az este további részében már az ő vendégszeretetüket élveztük. Az első napot összefoglalva volt sok izgalom, bőröndeltűnés, majd fáradtság.

Második nap várt ránk az igazi feladat. Egy prezentációban be kellett mutatnunk az országunkban működő ökogazdaságokat és a szélenergia felhasználását hazánkban. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy tisztesen helyt álltunk, feladatunkat jól végeztük.

A prezentációk végighallgatása után tartottak nekünk egy előadást a szélerőművekről, és ezután következtek csak az igazán mozgalmas programok. Megnéztük a többi diákkal közösen az iskolát, majd megismertük egy kicsit jobban magát a városkát, Aars-ot is. Visszamentünk a gimnáziumhoz, ahol közösen megebédeltünk, majd beszálltunk a sulibuszba, ami már menetkész volt. Elindultunk, hogy meglátogassunk egy ökotehenészetet. Láttunk itt legeltetést, gépi fejést, megkóstoltuk a kis gazdaság biotermékeit, sajtot, kakaót, vaníliás és kókuszos tejet, gyümölcsjoghurtot stb. Továbbindultunk egy bio sörgyárba, aThisted nevű városban található Thisted Bryghusba, ahol még sört is kóstolhattunk, majd megnéztük, hogyan is készül a biosör.

Megint útnak indultunk, és a késő délutáni órákban megérkeztünk egy fjordhoz, Limfjordhoz, ahol gyönyörködtünk egy kicsit a kikötő épületeiben, kisebb hídjaiban, a tengerben és a tengerpartot borító rengeteg kagylóban. Sokat fényképeztünk, majd egy Limfjordmuseet nevű múzeumba tértünk be. Itt meséltek nekünk a fjord kialakulásáról, történetéről, és legnagyobb meglepetésünkre elmondták, hogy itt fogjuk elkészíteni a vacsoránkat, és hogy mindehhez mit kell tennünk. Ötös csoportokra osztottak bennünket, és indult a munka. Volt, aki élő rákot vágott félbe, volt, aki halat tisztított, és olyan is akadt, aki a kagylót főzte. A kellemes hangulatú vacsora után a hazaúton mindenki kókadozott a buszban. Este a családunkkal megbeszéltük a nap történéseit, majd aludni tértünk, másnap újra kirándulni mentünk.

 A következő napon, október 2-án végighallgattunk egy kiselőadást a szélenergia-termelésről az iskolában, és buszra szálltunk, hogy végre élőben is láthassunk egy szélerőgépet. Izgatottan vártuk a napot, hiszen ez volt az utolsó nap a dán partnereinkkel. Félórás buszozást követően megérkeztünk első állomásunkhoz, a szélerőműhöz. A szélerőmű természetesen üzemelt, így még a hangját is hallottuk, hogy mekkora erővel dolgozik ez a gép. Körülbelül fél órát töltöttünk el itt, és már indultunk is tovább busszal. 
A második program ezen a napon a madárles volt. Elutaztunk egy természetvédelmi területre, ahol először közösen megebédeltünk. Ezután volt egy kis időnk arra, hogy távcsővel figyelhessük a távolban úszó gyönyörű hattyúkat. A szép látvány, a friss levegő, a hosszan elnyúló tenger mindenkit magával ragadott, és csak úgy kattogtak a fényképezőgépek. Kicsit még északabbra utaztunk, és itt teljes valójában megcsodálhattuk az Északi-tengert. A késő délutáni órákban hazaértünk, és 7-kor már találkoztunk, majd részt vettünk a búcsúesten, ahol gyertyafényes asztaloknál vacsoráztunk az iskolában. A svédasztalos terítés mindenkit lenyűgözött, több fajta étel közül lehetett válogatni. Ez az este igazán jól sikerült, mindenki sokat nevetett, jól éreztük magunkat.

Másnap korán reggel indultunk Koppenhágába. A búcsú nagyon nehezen ment, hiszen nagyon jó viszonyt alakítottunk ki a dán lányokkal. De megígértük egymásnak, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot, és a jövőben még találkozni fogunk. A 3 órás vonatút után már Koppenhágában is voltunk, ahol szinte az egész nap a városnézéssel és vásárlással telt el. Koppenhága igazán gyönyörű, főleg a városközpont nyűgözött le minket. Sokat fényképeztünk, láttuk a híres Tivoli vidámparkot, a kis hableányt és sok nevezetességet. Másnap reggel korán indultunk is vissza a pályaudvarra, hogy 11 órakor hazarepüljünk. 13 órakor már Budapesten voltunk, és sok-sok élménnyel gazdagodva indultunk haza.

Egyed Dalma, Ember Viktória 13.E

DÖK-nap a Hunfalvyban

2013. október 10.

Fotógaléria 

Az idei diáknapot a DÖK a Margit-szigetre álmodta meg. Félő volt, hogy az időjárás nem lesz kegyes hozzánk, végül az éjszakai esőzés után a hajnal kellemesebb idővel kecsegtetett, így nem szorultunk be a négy fal közé.

Különleges alkalom volt ez abból a szempontból is, hogy idén összekapcsolódott az intézményi esemény a Magyar Diáksport Napjával. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a fizikailag aktív élet és a rendszeresen végzett sporttevékenység pozitív hatásaira.

Ezen a napon a Magyar Diáksport Szövetség felhívásának megfelelően iskolánk tanulóinak legalább 120 percet kellett testmozgással tölteni, ezen belül követelmény volt 2013 méter lefutása. (Az MDSZ az idén ezzel a programmal csatlakozott az International Sport and Culture Association (ISCA) „Move week” elnevezésű kampányához. A Magyar Diáksport Napja az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával jöhetett létre.)

Sokféle sportágat próbálhattak ki az atlétika mellett tanulóink, jelentkezhettek tollasozni, focizni pingpongozni, kosarazni. Volt olimpiai kvíz, twister, valamint 1 perc és nyersz játék. Így mindenki találhatott több kedvére való foglalkozást is.

Ahogyan a diákok látták:

"Először a futással kezdtünk, amelyre már a testnevelés órákon is készültünk, mivel a táv elég hosszú volt, 2013 méter. Egy kis, névre szóló lapot is kaptunk, amelyen pecséteket lehetett gyűjteni. Pecsét akkor járt, ha részt vettünk valamilyen foglalkozáson. A többi programra pedig akkor lehetett indulni, ha már mindenki lefutotta a távot az osztályból.

A legtöbb fiú természetesen focizni és kosarazni ment, a lányok pedig tollasozni vagy pingpongozni. Én is a tollast választottam, mert a sportlehetőségek közül ez tetszett a legjobban. Így hát beálltunk az elég hosszú sorba pár osztálytársammal. Sajnos nem haladtunk valami gyorsan, hiszen egy-egy pár körülbelül 10 percig játszott és egyszerre talán 4 pár lehetett a pályán. (...)

Összességében egész jó nap volt, bár az idő elég rossz volt és ezért a pálya nagyon csúszott. Szerencsére nem esett az eső, csak miután vége lett. Remélem jövőre (...) még több sportolási lehetőség lesz." (9. F)

A programokat a DÖK vezetősége Kónyi Eszter tanárnő (DÖK-öt segítő tanár) segítségével ügyesen kézben tartotta. A lebonyolításban - természetesen - részt vett az iskola teljes vezetősége és tanári kara is, a sportrész irányítója Varga László tanár úr volt. Külön dicséretet érdemelnek a tanár-diák meccset 2 órán keresztül - nem kis erőfeszítéssel - váltás nélkül kibíró tanárválogatott tagjai: Plánk Tibor igazgató úr, Bódi Tibor, Csányi Tibor, Eöri János, Varga László tanár urak.

K.P.E.