1956, te csillag

Fotók

"ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,

és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen." (Faludy György: 1956, te csillag)

Magyarországon a rendszerváltás óta emlékezhetünk szabadon az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára. Ez a történelmi esemény bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos pont után a társadalom nem hagyja tovább kínozni magát, fellázad elnyomói ellen, visszaüt. Drága árat kellett fizetni a túlerővel szembeni küzdelemért, de amiért harcoltak, a nemzet mint közösség és benne az egyén szabadsága az, ami minden áldozatoz megér.

Ahogyan 1848 március idusának ünneplése az önkényuralom éveiben sem maradt el, '56 októberének emlékét sem lehetett kiirtani a magyar társadalomból. Immár 24 éve nyíltan ünnepelhetünk, s minél messzebb kerülünk az eseményektől, minél kevésbé emlékeztet a külvilág az egykori diktatúra működésére, annál nehezebb megfogalmaznunk egy-egy ünnepségre készülve mit, hogyan adjunk át az emlékekből, érzésekből diákjainknak.

Gyovai Szilvia tanárnő ebben a tanévben különleges műsorral készült október huszonharmadikára. Próza - és versmondók, énekesek, táncosok - több mint harmincan iskolánk tanulói közül - vettek részt a műsor elkészítésében, kivitelezésében. Az előadás gerincét a korabeli diákok visszaemlékezései és az eseményekhez kapcsolódó szépirodalmi művek adták. A szereplők úgy mozogtak a rendelkezésükre álló térben, mintha az egymás után zajló eseményeket követnék. Korabeli hangfelvételek is jelezték az aktuális színpadi cselekvés helyét és idejét. Kiemelkedő volt az énekesek és a táncosok teljesítménye is. Az aprólékosan megtervezett díszlet kivitelezése szépen sikerült, a hangulat megteremtésében ennek fontos szerepe volt. Mivel a Hunfalvyba nyolcszáznál is több diák jár, ezért kétszer ismételték meg a műsort a szereplők, hogy mindenkinek alkalma legyen megtekinteni.

Az ünnepi műsort követően külső helyszíneken folytatódott a nap programja, minden osztály választhatott a forradalom és szabadságharc emlékhelyei között, de voltak, akik a 301-es parcellánál rótták le tiszteletüket a forradalom mártírjai előtt.

Emlékezetes nap volt, idén is méltóképpen ünnepeltük meg ezt az évfordulót, s diákjainkkal talán sikerült megértetnünk azt, amit hajdan Márai próbált átadni az emigrációban a diktatúrát soha meg nem élt embereknek: "Nem érti meg ezt az a sok ember/ Mi áradt itt meg, mint a tenger?/ Miért remegtek világrendek?/ Egy nép kiáltott. Aztán csend lett./ De most sokan kérdik, egyre többen kérdik/ Hebegve, mert végképp nem értik –/ Ők, akik örökségbe kapták -:/ Ilyen nagy dolog a Szabadság?…"

K.P.E.