Útinapló - Határtalanul program

Első utazás - Budapest

PÉNTEK

2013. december 6.

Mikulás napján izgalommal vártuk a gyergószentmiklósiak érkezését. Az előkészítő órákon már hallottunk a határontúli magyarok helyzetéről, a székelyek történetéről, és utána néztünk, hol van Gyergyószentmiklós. Azt is megtudtuk, hogy ez Erdély leghidegebb vidéke. Mégis meglepődtünk, mikor hallottuk, hogy lassan haladnak, mert hóviharba került a busz.

A délután készülődéssel telt. Már tudtuk, kihez ki érkezik, tanáraink szétosztották a programot és a bérletszelvényeket. Sokan ajándékkal várták a vendégeket.

Este 7-kor telefonáltak, hogy már a Batthyány téren vannak. Az egész csapat futva indult el az iskolából, és pár perc múlva találkoztunk. Ahhoz képest, hogy több mint 12 órát buszoztak, nem is tűntek nagyon fáradtnak. Rövid ismerkedés után mindenki hazavitte a partnerét, az estét családi körben töltöttük.

SZOMBAT

2013. december 7.

A Határtalanul cserediák program első napján a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumot, az Operát és a CET-et, a vendéglátó és kereskedelmi központot néztük meg. Ellátogattunk a Vörösmarty téri nagy karácsonyi kézműves vásárra, valamint a közös időtöltés után saját programokat szervezhettünk.

A szombat reggel az erdélyi diákoknak a több mint 12 órás buszút után  igen nehezen indult. Fáradtan gyűlt össze a csoport a Szentlélek téren 9 órakor, hogy a tervezett fél 10-es időpontra megérkezzünk a Múzeumba. Szerencsére időben odaértünk, és 4-5 fős csoportokra bomolva megnéztük a szakmai kiállítást.

A múzeum a magyar kereskedelem fejlődésének és történetének két évszázadát mutatta be. Láttunk többek között régi reklámtáblákat a dohányzás, az ital, az élelmiszer, a vegyes iparcikk és a biztosítás témakörökben. Voltak manapság már ritkán vagy egyáltalán nem használt bolti segédeszközök, régi árucikkek.

A múzeumban töltött idő alatt meg kellett oldanunk egy feladatlapot. Ez sajnos a mi csoportunknak több ok miatt nem sikerült valami fényesen. Volt a csoportban, aki csak nézelődött, volt, aki segített a kérdésekre válaszolni és bár érdekesnek találtuk a kiállítást, inkább az ismerkedésre, barátkozásra szántunk több energiát.

A határtalanul program első, szakmai része után nagyon jól esett egy kis pihenő idő. Mindenkinek volt 2 szabad órája, amit saját belátása szerint tölthetett el. Mi a cserediákok kérésére elmentünk a legközelebbi bevásárló központba, a Westendbe, ahol megebédeltünk, pénzt váltottunk, valamint egy röpke órát mozgólépcsőztünk - szintén a cserediákok kérésére-.

A délutáni program 15:00-tól kezdődött. Elsétáltunk a CET-hez, ahol kb. egy-másfél órát voltunk. Rengeteg képet készítettünk a volt raktárépület átalakított tereiről, beültünk egy Dunára néző kávézóba, ahol jót beszélgettünk.  

Következő állomásunk a Vörösmarty téri nagy karácsonyi kézműves vásár volt. A sok sétálás után nyúzottabb volt a csoport, de a Váci utca szépsége mindent kárpótolt.  Egy röpke fél órát tudtunk itt tölteni, amibe nem fért bele a sült kolbász, forralt bor páros.

 

A következő és egyben utolsó állomásunk az Opera volt. Földalattival közelítettük meg, ami talán a legjobban tetszett a szombatból az erdélyi gyerekeknek. Benéztünk az Opreaház karácsonyi díszbe öltöztetett előcsarnokába, találkoztunk a Diótörő című előadás jelmezes szereplőivel, és egy betlehemi előadáshoz is szerencsénk volt.

A tervezett programok után jöhetett a saját, közös időtöltés. Mi a mozi mellett döntöttünk, mert úgy gondoltuk, hogy ez nagy élmény lehet az egész társaság számára. Szerencsére igazunk is lett, a Last Vegas című film jó választás volt.

Sikerült sajnos a tervezettnél később hazaérni, ami nem is lett volna probléma, ha másnap nem indult volna korán a nap.

VASÁRNAP

2013. december 8.

A mai első programokat néhányan elalvás miatt lekésték. Újra a Fővám téren találkoztunk, ahonnan 2-es villamossal mentünk  a millenniumi városközpontig. Itt megnéztük a Művészetek Palotáját. A bejárat előtti téren készült egy csoportkép egy csupa szánkóból épült karácsonyfánál. Onnan átsétáltunk a Nemzeti Színházhoz.

A délelőtti szakmai program a Szimpla romkocsmában működő termelői piac felkeresése volt. még mi, Budapestiek se tudtunk a létezéséről. Sok zebrán és szűk kis utcákon keresztül értünk a célunkhoz. A látvány meglepő volt. Soha életünkben nem számítottunk volna arra, ami fogadott minket. Egy nagy ajtón belépve egy kis piacként működő helyiség fogadott minket ,aminek nyitott és zárt része is volt. Itt házi készítésű árukat árultak, de leginkább a sajtokból volt nagy választék.

Ezen kívül működött egy kisebb bár, ami hozzáadott a hangulathoz. Alig fértünk el a szűkös helyen és nagyon nehezen láttunk bármit is. Mikor nagy nehezen megszemléltünk mindent, amit tudtunk, egy hagyományosabb vásárba mentünk tovább: az óbudai Fő tér adventi hangulatával ismerkedtünk.

Utána hazasiettünk, hogy készülődni tudjunk a híres neves szalagavatóra. Este hatkor kezdődött az ünnepség, amit négy kilencedikes fiú az énekes előadásával tett hivatalossá.. A fiúk után egy igazán csodálatos hangú végzős lány szereplése dobta fel a hangulatot.

 Az énekes programok után az igazgató úr rövid beszéde következett, ezt követően az osztályok felsorakoztak, hogy osztályfőnökük feltűzhesse a jól megérdemelt szalagjukat.

Rövid szünet után következett a táncok bemutatása. Igazán ötletes koreográfiákat láttunk. Volt palotás, katonatánc, cigánytánc, az egyik osztály a negyvenes évek világát idézte. Majd a jól ismert bécsi és angol keringők kápráztattak el minket a lányok gyönyörű,szebbnél szebb mennyasszonyi ruhájukkal és a fiúk elegáns öltönyükkel.

Hazaérésünkkor mi és vendégeink beláttuk, hogy ismét egy olyan napnak lett vége, ami sok új érdekességet és élményt szerzett nekünk. :)

HÉTFŐ

2013. december 9.

Reggel 8 órakor találkoztunk a Kossuth téren, a metrólejáróban Aznap nagyon hideg volt,fújt a szél, ezért kicsit átfagyva érkeztünk meg a Parlamenthez. Várnunk kellett a bejutásra.

Nagyon érdekes volt a biztonsági kapun való átjutás. Minden szúró- és vágóeszközt ki kellett tennünk a zsebünkből, illetve táskánkból, és ugyanez a szabály vonatkozott a fémből készült tárgyakra is.

A hatalmas márványoszlopok és a gyönyörű lépcsőház nemcsak a vendégeket, de minket is elvarázsolt. Nagyon tetszett a bejáratnál található gyufákból készült Parlament makett.

Láttuk a magyar Szent Koronát, és megnéztük a Felsőház üléstermét, amelyet a televíziós közvetítésekből sokkal nagyobbnak képzeltünk.

Következő programunk a Bazilika megtekintése volt. A két történelmi épület érdekes közös tulajdonsága, hogy mindkettő kupolamagassága 96 méter. A Bazilika előtt megnéztük a karácsonyi vásárt, ahol sok érdekes, hagyományos kézműves terméket láttunk. Kóstoltunk kürtős kalácsot is.

 A földalattival továbbmentünk a Hősök terére. A zord időjárás ellenére is sok képet készítettünk. Az iskolába visszaérve nagyon jól esett mindenkinek a meleg ebéd.

Ezután az iskolához közel található Hagyományok házát látogattuk meg, ahol közelről ismerhettük meg a hagyományos magyar kézműves termékeket, láthattunk a busójárással kapcsolatos álarcokat és megismerhettük ennek a népszokásnak az eredetét. Sok kézzel készített agyagedényt, napi használati tárgyat, bútort mutattak nekünk, de a különböző tájegységek hímzései is érdekesek voltak.

KEDD

2013. december 10.

Egy kicsit borús keddi napon, reggel 9 órakor találkoztunk az iskolában, majd onnan indultunk a Budai várba. A várban színes és  érdekes programok vártak minket, melyeket a tanárok szerveztek nekünk. Az iskolából a „Jezsuita lépcsőn” keresztül juthattunk fel a várba,ahol hirtelen a Halászbástyánál találtuk magunkat. Itt szemügyre vettük ezt a nevezetességet, majd csoportokra bomlottunk. De még mielőtt a feladatot a tanárok közölték volna velünk és elkezdhettünk tevékenykedni,  a Mátyás templomot megnéztük belülről is. A templomban egy kisebb előadást is hallhattunk a templom történetéről egyik jól felkészült tanárunk előadásában, melyet figyelmesen hallgattunk, netán a későbbiekben szükségünk lehet az információkra. A  földszinttől az emeletig mindenhol jártunk, ahova csak engedélyt kaptunk a belépésre.

Később a csapatok különböző helyeken kezdték a várnegyed bejárását Mindenki járhatott a Ruszwurm cukrászdában, Táncsics Mihály börtönénél, a Bécsi kapunál, Hadtörténeti Intézet és Múzeumnál, a Mária Magdolna templomnál. Délben  finom ebéd várt minketaz iskolában.

Ezután átmentünk a nagy tornaterembe a karácsonyi vásárra. Itt többnyire első évfolyamos diákok várták lelkesen és izgatottan a vásárlókat, igazi – jó értelemben vett- piaci hangulatban.

Különböző, színes, egyéni standokat láthattunk, ahol sok érdekességgel, finomsággal, hasznos, szórakoztató termékekkel álltak elő a diákok. Ezeket a termékeket nem csak csodálhattuk, hanem hasznos, olykor tréfás információkat kaptunk róluk. A termékek mellett kreatív, szakmai tudást nem feltétlen igénylő marketing fogásokra is szert tehettünk. 

 Mindezek után egy búcsúztató vetélkedő vette kezdetét, ugyanúgy az iskola falain belül az egyik szaktanteremben (B11-12). Ezen a vetélkedőn egy saját magunk által összeállított tréfás kvíz kérdéseire kellett gondolkodási idő nélkül válaszolni. A szellemi tevékenység után meglepetésként mindenki megkóstolhatta a Ruszwurm cukrászdából hozott, hagyományos kézműves technikával készült krémest.

Az este további része már a búcsúzkodásé volt.

SZERDA

2013. december 11.

És végül elérkezett ez a nap is. Reggel vártuk a buszt vacogva a Batthyány téren, de a dermesztő hideg sem fagyasztotta le a mosolyt az arcunkról. Az elmúlt gyönyörű pár nap élményben dús emlékei kavarogtak bennünk. Utoljára elevenítettük fel a legszebb emlékeinket és persze kedves cserediákjainkkal  rengeteg programot megbeszéltünk, amit majd erdélyi látogatásunkkor meg is szeretnénk valósítani. Így hát a mosoly továbbra sem tűnt el arcunkról, mivel tudtuk ennek a kalandnak még csak az ízelítőjén vagyunk túl. Ezen a napon már mindenki teljesen el volt fáradva a rengeteg sétától és izgalmas, ám kimerítő programtól. Megismerhettük Budapest látványosságait és felkerestük a gazdasági és marketing szempontból érdekes helyeket.

Tanáraink igen jól bonyolították le ezeket a programokat, egy percig sem hagytak minket unatkozni.

Végül egyszer csak megérkezett a busz. Búcsút vettünk újdonsült barátainktól, de nem csüggedtünk, mert pár hónap múlva ott folytathatjuk az élmények gyűjtését, ahol most kimerülten abbahagytuk. Heves integetéssel és nagy mosollyal útnak eresztettük a gyergyószentmiklósi diákokat, és miután végignéztük, ahogy a busz elrobog, lassan, de jókedvűen szállingóztunk a Hunfalvy János Szakközépiskola megszokott falai közé és belekezdtünk egy újabb átlagos tanítási napba, de tudtuk: a mókának közel sincs vége!

Második utazás - Gyergyószentmiklós

KEDD

2014. április 8.

Reggel 5 órakor gyülekeztünk a Batthyány téren, hogy időben nekivághassunk a hatszáz kilométeres útnak. Mindenki nagyon fáradt volt, így csendben kezdődött az utazás, de annál jobb hangulat lett, miután aludtunk egy pár órát. A buszút alatt tovább ismerkedtünk egymással, mert sok osztályból jöttünk, és a decemberi programok közben erre nem volt sok időnk. Szerintem  sok új barátság kötődött ebben a hat napban, mind iskolán belül, mind a cserediákokkal.
Mikor átléptünk a határon, felélénkült a társaság, mert szép tájakat láttunk, néhányan fényképezni kezdtek. Útközben párszor megálltunk kicsit nyújtózkodni, pihenni. Marosvásárhelyen töltöttünk valamivel hosszabb időt, itt besétáltunk a főtérre körülnézni.

Este 8-ra érkeztünk úti célunkhoz, Gyergyószentmiklósra, ahol már türelmetlenül vártak vendéglátóink. Az iskola kollégiumában lepakoltuk a cuccainkat, aztán siettünk vacsorázni. Nagyon jó volt a menza, kár, hogy itt nem olyan, mint ott. Vacsora után kicsit beszélgettünk az erdélyi diákokkal, majd visszasétáltunk a szállásunkra, és elfoglaltuk a négyfős szobákat..   Jó hangulatban telt el az első napunk, de nagyon kimerítő is volt.

SZERDA

2014. április 9.

A nap most is koránkeléssel és finom reggelivel kezdődött. Utána siettünk az aznapi program első állomására, az iskolák bemutatkozására. A Nevelés európai szellemben című rendezvényre rajtunk kívül öt-hat másik romániai és magyarországi iskolából is érkeztek csoportok. Ezen a délelőttön a Maros szállóban tartottunk egymásnak angol nyelvű iskolabemutatót. Bár a bemutatkozások érdekesek voltak, a vége felé kezdtük magunkat elunni, de az egyik román duó viccelődése erre is megoldást jelentett.

Akár meg is gyónhattuk volna bűneinket az ezt követő városnézés első állomásán, az örmény templomban. Ez a környék egyik ismert látványossága. A templomot fehér fal öleli körbe, melyet számtalan különféle színű, anyagú és méretű kereszt díszít. Belül a falakat és a mennyezetet is gyönyörű freskók borítják. A szemünk egy igen szokatlan jelenségen állapodott meg: a szószék tetején egy szobor mintázza a sátánt kegyetlenül taposó Gábriel arkangyalt. Az idős úr, aki a templom történetéről és az örmények örökségéről tartott előadást, nagyon alapos ismeretekkel és remek humorérzékkel kötötte le a figyelmünket.

Városnéző sétánkat a helyi gimnázium előtt folytattuk, meglátogattuk a Szent Miklós plébániatemplomot és a közelében nyílt Nosztalgia cukrászdát, majd kiértünk a főtérre.

Azt hittük, hogy olyan meleg lesz délután is, mint a nap első felében. Mekkorát tévedtünk!

Mire a Góbé lovardában rögtönzött gyorstalpalón megismerkedtünk a székely lovas huszárság történetével, igazi orkán kerekedett. A vendéglátóink közé tartozó székely lány édesapja mutatta be a huszárkellékeket és a lovakat. A rossz idő ellenére sokan nyeregbe pattantunk, hogy jobban beleélhessük magunkat a huszárságba.

Az est fénypontja az exkluzív körben megtartott diszkó volt, ahonnan a szállásra visszatérve szinte összeestünk a fáradtságtól.

CSÜTÖRTÖK

2014. április 10.
 Mint minden reggel, ezen a napon is frissek és üdék voltunk. A reggeli után egész napos kirándulásra indultunk. Parajd felé az első látnivaló a borzonti tájházak voltak. Itt megismerkedhettünk a hagyományos székely házakkal a szegényekétől a gazdagokéig.

A teljes berendezést háziipari műhelyek bemutatása tette még gazdagabbá. A vezetést a gyűjtő népviseletbe öltözött lánya vállalta magára.

 Az út a Bucsin-tetőn át, csodaszép havas tájon vezetett tovább. Valaki megjegyezte, hogy olyan, mintha a NATGEO műsorát néznénk. Kb. másfél óra múlva érkeztünk a következő állomásra. Parajd a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye, nevét a paraj főnévről kapta,a hagyomány onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok e helyen legeltették, "páréztatták" a lovaikat, miközben szekereiket megrakták sóval. Története egészen a rómaiak koráig nyúlik vissza,mert itt már korábban is működtek sóbányáik. A bányában 1 órát tölthettünk szabadon, ahol lehetőségünk volt kipróbálni az ottani kalandparkot, illetve vásárolhattunk a boltok vagy kávézók sokaságában.

Parajd után iránytűnk Korond felé mutatott. Ez a falu a székely fazekasmesterség központja.Korondon a népművészeti vásárt vizitáltuk meg, ahol egy helyi taplógomba mester tartott nekünk előadást a taplógomba és abból készült tárgyak rejtelmeiről.

Ezután Farkaslakára mentünk, ahol Tamási Áron szülőházát tekinthettük meg. Itt  az író unokaöccse számolt be keresztapja életéről, arról, hogy hogyan került erre a pályára és egyéb érdekességekről .

Később felkerestük Udvarhelyet, ahol körbejártuk a főteret, és ezután hazautaztunk. Ott a finom vacsora után a gyergyószentmiklósiak egy táncesttel kedveskedtek nekünk. Először két pár bemutatta a csárdás bonyolult táncát, később pedig mi is kipróbálhattuk, milyenek lennénk néptáncosként. A táncosok tanítgattak lépéseket, mi pedig nagy nehezen belerázódtunk és párokban táncolhattuk el a helyi néptáncot.

Úgy gondolom, hogy ez a nap volt az egyik legérdekesebb, legélménydúsabb, kimerülten zuhantunk az ágyba ennyi program, tánc után.

PÉNTEK

2014. április 11.

Pénteken reggel havazásra ébredtünk. Áprilisban!!!

Első utunk az iskolába vezetett, ahol nyugodtan megreggelizhettünk, majd találkoztunk cserediákjainkkal, és felszálltunk a buszra. A Gyilkos-tóhoz indultunk, az út körülbelül 1-1.5 óra hosszú volt. Útközben meghallgattuk a tó legendáját, amelynek több ismert verziója is van, de mindezek közül Eszter legendájával ismerkedhettünk meg, amely egy ifjú leányról, egy juhászról, és egy zsiványról szól, akik belefulladtak a tóba, és a történet szerint Eszter vérétől pirosas árnyalatú a tó színe. Amikor a hegyekbe érkeztünk, fantasztikus látvány tárult elénk. Meglepődötten néztünk ki a busz ablakaiból, hiszen tavasszal nem igazán van módunk havas tájat látni. Hó borította az összes fenyőfát, csodálatos látványt nyújtott, meg is ragadtuk az alkalmat a fotózáshoz.

A Gyilkos-tavat is hó lepte, így nem volt lehetőségünk sokat látni belőle. Innen a Békás-szoroshoz mentünk le, ahol a rossz időben is nyitva volt néhány kézműves terméket árusító bódé.

Déltájban visszatértünk Gyergyószentmiklósra, és ebéd után egyenesen a kultúrházba siettünk a délutáni műsor próbájára. A Nevelés európai szellemben című program gálaestjét magyar és román nyelven tartották, mert több román iskola is volt a résztvevők között. A műsorszámok között volt humoros és komoly, prózai és zenés. Mi is bemutattuk tehetségünket egy versből és három dalból álló műsorszámunkkal.

Mindezek után két lehetőségünk volt az este folytatását illetően. Választhattunk, hogy az estét a cserediákjaink otthonában töltjük, családjukkal, és megismerkedünk velük, vagy a Gyilkos-tó melletti nagyon elegáns étteremben vacsorázunk, ünnepelünk a többiekkel. A többség az éttermet választotta, ahol a Batthyány- bállal folytatódott az este. Itt volt élő zene és fergeteges tánc. . Eleinte csak magunk között táncoltunk, de amikor egyre jobb lett a hangulat, akkor mi is kezdtünk feloldódni, és elvegyültünk a többi diák között. Összességében olyan jól éreztük magunkat, hogy a tervezettnél kicsit később is tértünk vissza a szállásra.

SZOMBAT

2014. április 12.
  
A csapat reggel 8 órakor ébredt, kissé fáradtan hisz az előző napon nagyon későn értünk haza.
A Szárhegyi út 17. szám alatt megtalálható Sándor-házban lehetőségünk volt a nap elején, kezdésnek, megtekinteni egy úri hímzésekből álló kiállítást. Ezen a kiállításon megközelítőleg 60 db. hímzéstechnikával találkozhattunk, melynek létrejötte elsősorban a Gránátalma egyesületnek köszönhető.

Kisné Portik Irén néprajzkutató több mint húsz éve tanítja tojásírásra a gyerekeket. A gyergyói műhelyben évente 1000 hímes tojást készítenek a kisebb-nagyobb gyerekek. A tojásokat kesicével és viasszal írják meg, ez a hagyományos technika. Több száz motívum közül lehet választani. Mi ezen a tojásfestő programon nem vettünk részt. Csak a mesteremberek által készített tojásgyűjteményt tekintettünk meg.

„Annyi gyönyörű tojáshímzés kerül a kezembe minden óra után, hogy engem is feltölt. Fárasztó a 8 óra, de ez csak testi fáradtság, lelkileg akkora töltetet jelent, hogy már a jövő évet tervezem mindig.” – mondta a néprajzkutató.

Ezután buszra szálltunk, és csodálatos tájakon átutazva a Gyimesek völgyébe látogattunk. Az ezeréves határnál egy dombra mászott fel a csapat, ahol fa cölöpökön kifaragva láttuk a magyarság történetét egészen napjainkig. Gyimesbükk határában láthatók az Osztrák–Magyar Monarchia egykori  határkövei. Szintén itt található a Monarchia egykori legkeletibb vasúti őrháza, valamint a Rákóczi-vár romjai. A romok tetején rengetegen fotózkodtak, hisz innen is gyönyörű szép látvány tárult elénk. A falu területén található nagy vasútállomást Pfaff Ferenc építette 1897-ben.

Kirándulásunk következő állomása Csíksomlyó volt, ahol felkerestük a magyarság legnagyobb zarándokhelyét, innen Csíkszeredába utaztunk. A városnézésre nem sok idő maradt, mert vissza kellett érnünk a búcsúestre.

Az ünnepi vacsora után vetélkedőn adtunk számot frissen szerzett ismereteinkről. Az este további részében cserediákjainkkal biliárdoztunk, beszélgettünk. Sajnos hamar elérkezett a búcsúzás ideje.

VASÁRNAP

2014. április 13.

Reggel a kollégiumban ittunk forró teát és kaptunk hideg élelmet az útra. Ezután beraktuk a bőröndöket a buszba, felszálltunk és 07:00-kor elindultunk Budapestre.

A hosszú utazást egy rövid kolozsvári városnézéssel szakítottuk meg.

A főtér felé sétálva megnéztük a sárkányölő Szent György szobrát. Ez a szobor egy másolat, az eredetije Prágában található. Itt csináltunk egy csoportképet, utána haladtunk tovább.  Mikor megérkeztünk a főtérre, ott egy városi futó maraton fogadott minket.  A tér közepén Mátyás király szobra áll. Ez a szobor azért van itt Kolozsváron, mert Mátyás király itt született. Itt is csináltunk egy csoportképet, utána kaptunk 25 perc szabadidőt.

Ezután már nem álltunk meg nagyobb városokban vagy községekben, mert szorított minket az idő. Útközben újra megbeszéltük az elmúlt napok tapasztalatait.

Szerintünk a Határtalanul Program 2014 nagyon élménydús volt. Sok mindent megtudtunk az erdélyi emberek szokásairól, sok érdekességet láttunk Erdély számos pontján. A programok élvezetesek voltak, sok új embert ismerhettünk meg és szakmai ismereteket is szereztünk az utazás alatt.

A programban résztvevő hunfalvys tanárok:

Trautmann Szilvia

Szabóné Peregi Zsuzsanna

Szabó Eszter

A programban résztvevő hunfalvys diákok:

Árvai Arnold

Bácsfai Gábor

Balla Bence

Barna Klaudia

Dakó Dávid

Deli Dorottya

Eckstein Krisztina

Fauszt Benedek

Ferenczi Dávid

Gurin Kamilla

Horonitz Fanni

Jankovics Klaudia

Kertai Jolanda

Kohajda Orsolya

Koszó Kata

Monori Szabolcs

Monori Zsófia

Nagy Dániel

Németh Attila

Oláh Balázs

Solti Martin

Szabó Nikolett

Szigethy Ádám

Takács Péter

Tárkányi Ábrahám

Viski Tamás

Vona Krisztián

Galda Dávid

Horváth Alexandra

Varga Fanni

A programban résztvevő erdélyi tanárok:

Kiss Aliz

Kelemen Csilla

Lukács Mihály

A programban résztvevő erdélyi diákok:

Angi Tünde

Bus Martina

Keresztes Marika

Vakaria Edit

Puskás Andrea

Bartalis Előd

Bakos Magdolna

Portik Tímea

Salamon Norbert

Kilyén Szilárd

Szász Attila

Szabó Orsolya

Nagy Bernadett

Czirják Réka

Ambrus Emőke

Balázs Abigél

Rokaly Tamás

Czepellus Beáta

Kabdebo Anita

Fehér Anita

Parászka Emőke

Madarász Rajmond

Portik Roland

Gál Gabriella

Ferencz Lilla

Balla Emőke

Elekes Bea

Bartha Beáta

Dénes Andrea

Antal Tünde

 

Készítették a Hunfalvy János Szakközépiskola tanulói

2013. december – 2014. április