Dakó Dávid
(10. D) 2011 októberében részt vett a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola
és Kollégiuma által szervezett kreatív szépíróversenyen. Az alábbi verséért
különdíjban részesült. Eredményéhez gratulálunk.
Dakó Dávid: Nekem így,
nem tetszik
Súlyosodott szenvedés, komor ízlelés.
Fekete, konok hangulatban leledzés.
Búskomor betontáj balga barma rajta,
Hogy lelkében a szép látást elpusztítsa.
Botor dolgokra időt lopva,
Szeretet szívéből kidobva,
Örökre tévéhez ragadva,
Barma családját otthagyta.
Más nem érdekli már, csak új sorozata,
Hogy álcsillagjait ragyogni láthassa.
Jégcsapok se ébresztenék már fel, soha.
Ez a tökéletes társadalom kora.
Kérdeztem már emberek hadát,
hogy minek ez az életforma.
De egyik se találta szavát,
Minek él így, egyik se tudta.
A buta bolyongás az álomvalóban,
Taszít a lelkem mélyéig, s torkomban.
Az én lelkem nem lesz az ego poklában,
Inkább csodálom a dombokat hazámban.
Bükkfa-erdő szívembe lopva,
Édes szüleim csuda hangja,
Szívem vidékéről ordítja,
Valami el lett régen rontva.
Lelkiismeretem düh tűzesőjében,
A vonzó szablyát harcolni megragadta.
Délibáb delét megsebezve versemben,
Reménykedni nem elég, végre kimondta.
A mindent tűrés korhadt vonal,
Ki kell mondani mi is zavar
Ki kell írni a bajt a tollal,
Különben minden elvész hamar.
|
2 megjegyzés:
Nagyon tetszik a vers, teljesen egyet értek a leírtakkal. Gratulálok, és csak így tovább! :)
Köszönöm szépen, bárki is vagy! :)
Megjegyzés küldése