FRANCIA NAPOK A HUNFALVYBAN

Világszerte, így Magyarországon is, márciusban ünneplik a frankofónia hónapját.

Iskolánk is alaposan kivette ebből a részét. Megpróbálom most egy csokorba szedni a franciás diákok sokrétű tevékenységét.

A Francia Intézet által szervezett vetélkedők mellett (műveltségi vetélkedő, versíró, képregényíró, tollbamondás verseny ) iskolánk rengeteg saját szervezésű programmal is büszkélkedhet.

Író-olvasó találkozó:

Március 7-én író-olvasó találkozót tartottunk. Három író érkezett hozzánk a karibi térségből. Egyikük teljes átéléssel adta elő mesekötete legragyogóbb gyöngyszemét. Igen nagy sikert aratott diákjaink körében. Még aznap az Akváriumban a Burkhina Fasoból érkező szerző színdarabját tekinthette meg a 13.F osztály.

Diákcsere:

Március 9-én indult és 16-án érkezett haza a magyar csoport . Ez volt az első diákcsere az Aristide Berges Gimnáziummal. Az odafelé vezető úton Veronában tartottunk néhány órás pihenőt, ahol megtekintettük az Arénát és persze Júlia híres-nevezetes erkélyét. Az Alpokat keresztülszelő hágók mesebeli tájakra emlékeztettek. A több ezer méteres, hófödte csúcsok feledhetetlen élményt nyújtottak. A tudat, hogy 180 km-re vagyunk Európa legmagasabb csúcsától, a Mont-Blanc-tól bizsergető érzéssel töltött el bennünket. Persze a szerpentinek elég sok diák gyomrát megviselték.

A fogadtatás kellemes, az iskola modern, a közös filmprojekt érdekfeszítő, az idő pedig fagyos volt.

Egy teljes napot töltöttünk Lyonban, a selyem, a takácsok és a Lumiere-fivérek hazájában.

Sok helyi specialitást kóstoltunk meg, érdekes emberekkel beszélgettünk, részt vettünk a nagykövetünk, Trócsányi László által tartott konferenciáján a Magyar Baráti Társaságnál. 

Aztán elérkezett a búcsú pillanat is. De vidáman keltünk útra, mert tudtuk, hogy még egy élménydús nap áll előttünk Milánóban.

Április közepén várjuk vissza a francia csapatot.

Színházi fesztivál Bécsben:

Alig érkeztünk meg a grenoble-i diákcseréről, a 12.F osztály tanulói: Boros Bálint, Laskai Vanda, Lázár Marcell, Malatinszki Zsanett, Nagy Flóra és Tóth Bertalan Bécsbe utazott Yazid Lakhouache , párizsi színész-rendező vezetésével. Bécs ad otthont már több éve a nemzetközi frankofón színházi fesztiválnak, amire ebben az évben diákjaink is meghívást kaptak. Igen erős mezőnyben kellett helytállnia a csapatunknak, amit derekasan meg is tettek. A közönség nagy elismeréssel fogadta a bemutatott darabunkat. Március 22-én a Francia Gimnáziumban játszottak, április közepén pedig iskolánkban fogják előadni a színdarabot.

További sok sikert kívánunk nekik!

Béládi Magdolna

Az Afrikáért Alapítvány konferenciája iskolánkban

Az Afrikáért Alapítvánnyal idestova 2 éve állunk kapcsolatban segítve őket adományokkal, mivel az emberi nyomorúság minden diákunkat megérintette. Szerveztünk javukra büfét, színdarabbal jártuk Budapestet, hogy pénzt gyűjtsünk. A mi erőnk és fáradozásunk is benne van annak a víztározónak a megépítésében, amely segítségével vízhez juthatnak a diákok. Már azt is elmondhatjuk, hogy egy kongói kisdiák taníttatását tudjuk vállalni.

Nemrégiben azzal a kéréssel fordult hozzánk az Alapítvány, hogy iskolánkban tarthassák a H.I.D. (Humanitárius Iskolák és Diákok )Afrikáért-projekt első nemzetközi konferenciáját. Az igazgató úr gondolkodás nélkül lehetővé tette ezt számukra. A résztvevők több budapesti és egy felvidéki iskolából érkeztek. Nagy volt az érdeklődés a hunfalvysok között is.

Plánk Tibor , iskolánk igazgatója és France Mutombo, az Alapítvány elnöke köszöntő szavai után Nagy Flóra 12.F osztályos tanuló tartotta meg beszámolóját az eddig elvégzett munkájukról. Ezt követte Fodor Erika a Külügyminisztérium Fejlesztési Együttműködési és Humanitárius Segítségnyújtási Főosztály tanácsosának és szakmai főtanácsadójának értékes előadása a szegénységről és a segítségnyújtásról.

A szünet után kezdődött csak igazán a diákok komoly munkája. Döbbenettel néztük a megrázó képsorokat a gyermekkatonákról, a szexrabszolgákról, az éhezésről, a szörnyű nyomorról. Megoldásokat kerestünk az emberi jogok érvényesítése és a környezetvédelem problémájára parázs vita keretén belül.

Úgy gondolom, érdemes volt megszervezni ezt a konferenciát, mert - bár Afrika távol van, és szerencsénkre nem kell hasonló problémákkal szembenéznünk -, de humanitárius cselekedetekre mindig, mindenhol szükség van!

Béládi Magdolna

Ünnepség a Petőfi Irodalmi Múzeumban

FOTÓK

2013. március 14-én iskolánk a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartotta az 1848-as forradalom évfordulója alkalmából szervezett ünnepségét. A több mint 600 tanulót megmozgató interaktív program több részből állt. Sajnos az elsőt, a belvárosi sétát, amely többek közt a Nemzeti Múzeumot és azt a házat is érintette volna, amelyben Petőfi lakott - a zord időjárási viszonyok miatt - csak részben sikerült teljesíteni. 

A PIM épületében hamar oldódott a "fagyos" hangulat, az egyes osztályok 4 különböző múzeumpedagógiai programban vehettek részt: Varró Dani költői játéka nyomán angolra fordított, majd "visszafordított" verseket kellett a diákoknak összepárosítani az eredetivel, ezután keresztrejtvényt fejtettek, amelynek megoldásához az adott terem padlóján, falain, számítógépeinek képernyőjén rejtettek el fogódzókat a játék irányítói. A megoldás Petőfi válasza volt a "Ki vagyok én?" kérdésre. Ha ezzel is végeztek, következhetett az eredeti lúdtoll kipróbálása, amely nem volt egyszerű feladat a modern eszközökhöz szokott diákoknak.

Évfolyamonként körülbelül két órát tölthettek a múzeumban az osztályok, a záró esemény egy nagyjából 20 perces előadás volt, amely a korabeli Pilvaxot jelenítette meg a forradalom reggelén '48 legfontosabb szereplőivel, Petőfivel, Jókaival, Vasvárival. A márciusi ifjakat addig követte nyomon a jelenet, amíg a forradalom első aktusáról, a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatásáról nem döntöttek, s a cenzúra eltörlését követelve Landerer és Heckenast nyomdájába el nem indultak. Évfolyamonként (a végzős évfolyamot kivéve) egy-egy osztály tanulta meg a szerepeket, amelyeket a PIM dísztermében korabeli ruhákban adtak elő. A 12. F, 11. F, 9 B és 9.F osztály tanulói nagy tetszést arattak. A program öt szervezője Unger Zsolt tanár úr, Dömösiné Dankó Judit, Géczy Judit, Kőnigné Pénzes Edit és Szabóné Peregi Zsuzsanna tanárnők voltak.

Az alábbiakban néhány tanuló véleményét olvashatjuk:

"Szerintem összességében nagyon jó volt, nem az az átlagos múzeumi látogatás, hogy elmegyünk, kapunk egy vezetőt, aki végigvezet minket, megmutatja a képeket, tárgyakat, elmeséli, hogy mi történt, mi meg unatkozva hallgatjuk és bólogatunk. Ez volt az eddigi legjobb, legszórakoztatóbb múzeumi látogatás, amit átéltem." (Bán Enikő, 10. B)

"...érdekes látogatás volt, be kell vallanom, hogy pozitívan csalódtam. Talán az volt benne a megszokottól eltérő, hogy aktív részesei lehettünk a történéseknek. Nekem tetszett, remélem, jövőre is hasonlóan érdekes programot talál ki az iskola a megemlékezés alkalmából." (Nagy Viktória, 10. B)

"Befejezésül mindenki kapott egy pozsonyi kiflit, hogy megkóstoljuk, milyet ettek annak idején Petőfiék. Az egész kiállítást nagyon élvezhetővé tette, hogy nem "simán" megnéztük, hanem az aktív programokkal könnyebben meg is tudtuk érteni a mondanivalóját. Véleményem szerint mindenki sok új tapasztalattal és ismerettel gazdagodott a feladatok megoldása során." (Gubis Rebeka, 10. B)

K.P.E.

Iskola és tradíció

Kőnigné Pénzes Edit tanárnő ünnepi beszéde Hunfalvy-nap alkalmából 2013. március 14-én

Iskola - hétköznapi dolog, nem szoktunk hosszasan rágódni a tartalmán, nincs olyan felnőtt, akinek ne lenne szomorú vagy éppen vidám emléke, amely egykori diákéveihez, alma materéhez köti. Nem mindegy, hogyan töltjük el itt az időnket. Oktatási törvény, házirend, tantervek szabályozzák mindezt. Mégis ennél sokkal többet jelent ez a szó, nem egy adott épületben zajló gyári folyamat, amelynek elején beérkezik az alapanyag és késztermékként kerül ki a megfelelő mennyiségű idő eltelte után. A tanárok, az igazgató, a gyermekének iskolát választó szülő értékrendje, a diákokat érő sokféle élmény, az évek során a hétköznapokról és az ünnepekről felhalmozódó emlékek, a tradíciók azok, amelyek megteremtenek és fenntartanak egy iskolát. A Hunfalvy-nap megünneplése olyan hagyomány, amely ezt az összetartozást erősíti bennünk.

Amikor sok évvel ezelőtt először beléptem ebbe az épületbe, az első, ami feltűnt Hunfalvy János bronzból készült mellszobra volt. Nem értettem, miért annyival világosabb a szobor orra, mint a többi része. Néhány nappal később láttam, hogy az idejáró diákok közül sokan - amikor bejönnek az épületbe - megsimogatják, abban a reményben, hogy szerencsés napot hoz számukra az érintés.

Ki is volt valójában az a szakállas, barátságos arcú ember, akiről a szobrot mintázták? Miért épp őt választhatták iskolánk névadójául? Melyek azok a tettei, amelyek példaképpé tehették őt? A Hunfalvy-nap jó alkalmat ad arra, hogy erről ma szó essék.

A XIX. század gyermeke volt, életútja egy szepességi (német) földműves családból vezetett a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig. Neveltetése, személyisége és képességei lehetővé tették, hogy polihisztorrá váljon, ami azt jelenti, hogy több tudományterületet is felölelt szakértelme. A XXI. században hiába is keresnénk ilyen elmét, hiszen éppen ezeknek a tudósoknak köszönhetően születtek meg a korábbinál sokkal szerteágazóbb résztudományok, amelyek a kutatók számára újabb, a korábbitól eltérő kihívást jelentettek és jelentenek ma is. Foglalkozott történelem - és államtudománnyal, művészettörténettel, néprajzzal, földrajzzal és statisztikával. Anyanyelvi szinten beszélt németül, szlovákul és magyarul, voltak angol, ógörög, héber, spanyol és olasz nyelvi ismeretei.

Korán megismerkedett a tanítás fortélyaival, még maga is tanuló volt 1840-ben, amikor a Dessewffy családnál vállalt nevelői állást. Tanított a késmárki líceumban, nevelőként működött a Délvidéken, az 1860-as évektől a Műegyetemen földrajzot, statisztikát és kereskedelmi történelmet oktatott. 1870-ben megszervezte a Budapesti Tudományegyetemen az egyetemes és összehasonlító földrajz tanszék felállítását - tette ezt egy olyan periódusban, amikor Európában összesen 3 önálló tanszéke volt ennek a tudományágnak (a párizsi, a berlini, valamint a göttingeni egyetemen). Tagja volt az 1870-es évek második felétől az Országos Közoktatási Tanácsnak, részt vett az érettségik felügyeletében mint az evangélikus iskolák érettségiért felelős kormánybiztosa.

Nem volt magának való, befelé forduló tudós. Mindig is fontosnak tartotta, hogy azok, akik nem jártasak olyan mélyen egy-egy tudományágban, mint ő, közérthető nyelven elérhető ismeretekhez jussanak. Ezért alapított barátjával Greguss Ágosttal Pesten Család Könyve címmel egy folyóiratot, amelynek - az ő szavaival élve - az volt a célja, hogy „a magyar közönséget a tudományok összes ágaiból vett, különösen pedig természetismereti népszerű értekezések által lassanként rendszeres tudományos munkák megolvasására és érthetésére fölképesíteni” lehessen.

De nemcsak a messzi óceánok, vulkánkitörések voltak azok, amelyekről magával ragadó módon tudott írni, 1851-52-ben jelent meg a három kötetes Egyetemes történet c. munkája, amelyet1887-ig hétszer adtak ki, majd néhány iskolában tankönyvként kezdtek el használni, ezt azonban, mivel lázítónak találták, az önkényuralom idejének kormányzata megtiltotta. Népszerű alkotás volt a maga korában az 1856-64 között megjelent Magyarország és Erdély eredeti képekben című három kötetes műve is (Rochbock Lajos több mint 100 illusztrációjával). Később tankönyveket is írt.

Az idei iskolanap ismét egybeesik az 1848-as forradalom kitörésének, március idusának megünneplésével. Hunfalvy János 28 éves volt ekkor, hittel és lelkesedéssel vetette bele magát egy remélt új világ megteremtésébe. Részt vett Késmárkon a szepességi nemzetőr sereg felállításának megszervezésében, maga is nemzetőr lett.

Bátyja Hunfalvy Pál - parlamenti képviselő - 1849 januárjában a következőket írta öccsének: „A véget és az eredményt nem látjuk. De a nemzet el nem vesz - feladatunk nincs beteljesítve. A műveltség és országulás mezején nagyokat kell és lehet még tenni. Azért, öcsém, kétségbe ne essél, s kíméld meg magadat a mívelés nagy munkájára (...) ha eddig halni a hazáért dicső volt: hidd el, ezentúl élni érette nagyobb lesz a dicsőség. Mert roncsolt valamit kell építgetni - de fogjuk építgetni."

A szabadságharc bukását követően 7 hónapra bebörtönözték, tevékenységében korlátozták, de ez sem törte meg. Készült az "építgetésre", amelyre már nem sokáig kellett várnia, a tudományos életbe való befogadását jelezte, hogy 1858-tól az Akadémia levelező, majd 1865-től rendes tagja lehetett.

Házassága és munkája 1858-tól Pest-Budához kötötte, a Víziváros vált szűkebb pátriájává. Fontosnak tartotta az oktatás ügyét, és a Budai Polgári Társaskör tagjaként választotta ki azt a telket, ahol ma iskolánk épülete áll. Még megérte azt a döntést, hogy Budapest Székesfőváros jóváhagyja egy kereskedelmi iskola felépítését az általa kijelölt területen, de az épület átadását már nem láthatta, mert 1888-ban elragadta a halál. Az iskola - úgyszintén Budapest Székesfőváros döntése alapján -1926 óta viseli Hunfalvy János nevét.

Névadónk a tudást tartotta legfőbb értéknek: „A jelenkort sokszor vádolják azzal, hogy egészen az anyagiságba merült, hogy ki-ki csak pénzt hajhász, s egyedül azon kincsek után törekszik, melyeket a tolvajok ellophatnak s a molyok fölemészthetnek.”- állította egyik felszólalásában. Jó tanácsokkal szolgált nemcsak a diákoknak, de a tanároknak is: "Minden tudomány kimeríthetetlen; azért tanulni kell folyvást az egész életen át, - különösen a tanárnak. Ha ily meggyőződéssel hagyják el az egyetemet (.............), s ha a tudományért folyvást lelkesülnek és buzgolkodnak, akkor bármily tanterv és utasítás mellett is sikeres lesz a tanításuk."

Az 1899-es tanévnyitó óta több mint egy évszázad telt el, a történelem viharai megtépázták az épületet, helyreállítás, állagmegóvás, új épületrész felépíttetése tartozik történetéhez. A technikai civilizáció előretörésével igyekeztünk lépést tartani, így iskolánk eszközparkjáról elmondható, hogy 21. századi. Maga az intézmény is számtalan változáshoz, kihíváshoz alkalmazkodott, ahogyan most is teszi. Az elmúlt évtizedekben a középiskolák között kivívott helyével, rangjával igyekszik méltónak bizonyulni az előtérben álló mellszobor modelljéhez, Hunfalvy Jánoshoz.

Budapesti két tanítási nyelvű iskolák közötti versenye

Bullingdon az élen

Idén is megrendezésre került a budapesti két tanítási nyelvű iskolák közötti verseny. Az angol nyelvű megmérettetésre való felkészülés a verseny időpontját megelőző hónapokban kezdődött el Blank Péter tanár úr segítségével. A felkészülésben az otthon elkészített prezentáció valamint a típusfeladatok gyakorlása játszott szerepet.

A már megszokott szombati későn kelés ellenére már 10-kor a Xantus János Két tanítási nyelvű középiskolában gyülekeztünk. A verseny öt megmérettetésből állt, minden nyelvi készséget érintően. Elsőként egy általános kompetenciára támaszkodó angol nyelvű területekhez kapcsolódó tesztsort kellett kitölteni. Utána rögtön egy nyelvtani teszt következett. Az első rövid szünet előtt még egy 200 szavas fogalmazásban kellett egy megadott mondat köré egy történetet alkotni. A szünetben éreztük, hogy ígéretesen vettük eddig az akadályokat. Az otthon elkészített előadásokkal folytatódott a versengés. Mint kiderült a prezentációk nem minden esetben tükrözték a csapatok nyelvi képességeit. Az utolsó versenyszám előtt egy hosszabb szünet következett. Az ebéd elfogyasztása után készültünk fel a legnehezebb feladattípusra, egy hang nélküli film szinkronizálására. Minden csapatnak mindössze 20 perce volt felkészülni az egy perces filmrészlet párbeszédének megalkotására, gondolatok összevetésére bár így is az improvizáció játszott főleg szerepet. Valamint, hogy mindenkinek egyenlő felkészülési ideje legyen, a várakozó csapatokat elkülönítették egymástól.

Mindent összegezve egy színvonalas versenyen volt alkalmunk részt venni. Szerintünk a fogalmazásunk kiemelkedően jól sikerült a többi feladattípushoz képest, bár mint kiderült a többiben sem maradtunk alul. A vetélkedő folyamán sok jó élményben volt részünk és rengeteg tapasztalatot szereztünk, valamint jó volt érezni azt, hogy az iskolában megszerzett tudás alapján ilyen kimagasló élményt tudtunk elérni.

Ezúton szeretnénk megköszönni a felkészítést Blank Péter tanár úrnak. Továbbá a jelenleg is tanító és tanított angol tanároknak kik eljuttattak minket erre a szintre.

Vértesi-Nagy Dávid, Horváth Péter, Bak Szabolcs

Minden évben megrendezésre kerül a budapesti két tanítási nyelvű iskolák közötti angol nyelvű verseny.  Idén a Xantus János Idegenforgalmi Szakközépiskola adott otthont ennek az eseménynek március 2-án. A versenyen két kategóriában indíthattak háromfős csapatokat a résztvevő iskolák: a fiatal korosztály (9-10. évfolyamból) és az idősebb korosztály (11-12. évfolyamból). A fiatalabb csapatban Bak Szabolcs (10. B), Vértesi Nagy Dániel (10. B), és Horváth Péter (10. B), míg az idősebbek csapatában Rónay Anna (11. B), Szirmai Péter (12. B), és Deáki Dominik (12. B) vett részt.

A verseny nagyon jó hangulatban telt, a feladatok sokszínűnek, és érdekesnek bizonyultak. A vetélkedő három részből állt, egy angol kultúrával kapcsolatos úgynevezett bemelegítő teszt kitöltése után az angol nyelvhelyességi feladat következett, majd a kreativitásunkat tették próbára, az úgynevezett kreatív írás rész következett. Ebben egy rövid történetet kellett írnunk, a téma szabadon választható volt, adott volt azonban a terjedelem, és a kezdő mondat. Ezután egy rövid szünet következett, fogyaszthattunk némi üdítőt és teasüteményt. Ezt követően a verseny elején kihúzott sorrendben, a csapatok bemutatták a hozott prezentációkat. Több előadó jelmezekbe öltözött, hogy megteremtse a megfelelő légkört, és nagyobb benyomást tegyen a közönségre és természetesen a zsűrire. Ezután egy hosszabb, egy órás ebédszünet következett, amikor a rendező iskola vendégül látta a versenyző csapatok tagjait, és kísérő tanárait. Ezt követően egy két perces, néma filmrészletet néztünk meg kétszer, melyhez angol nyelvű szinkront kellett készítenünk. A felkészülésre húsz perc állt rendelkezésünkre.

Ezután a zsűri tagjai összesítették a pontokat, majd kihirdették az eredményeket. A Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola a fiatalabbak kategóriájában első, míg az idősebb kategóriában második helyezést ért el! Büszkék vagyunk elért eredményünkre, és köszönjük Blank Péter és Baranyai István tanár urak felkészítő munkáját.

Rónay Anna (11. B), Szirmai Péter (12. B), és Deáki Dominik (12. B)