(Mozaik a dec. 1-i és dec. 2-i hunfalvys rendezvényről)
Fotók
December 1. „Ugyan mennyire tud lekötni majd egy több mint egy órás csoportbeszélgetés a mesékről? A körülöttem ülők arca sem mutatott mást, csak kétkedést.
Ez az állapot viszont valóban csak a beszélgetés kezdetéig állt fenn, hiszen már a téma kibontása után nyilvánvaló volt, hogy ez a topic sokkal többet rejt magában, mint amit elsőre látunk. Teljesen kétirányú kommunikáció, humorral, kellő komolysággal és azzal a tudattal, hogy a mesék mégsem gyerekjátékok és a mai, majdnem mindenki kezében megforduló könyvsorozatok (Harry Potter, Twilight Saga) meg pláne nem. A kor előrehaladtával sokkal több perspektívából is képesek vagyunk rálátni a történetekre, mérlegelni ki a valódi jó és rossz, rájönni, hogy nem minden fekete és fehér, illetve, mennyire szólnak a felnőtteknek is a történet egyes elemei.”
Rozgonyi Richárd
10.B
„Ez a délelőtt több szempontból érdekes és tanulságos volt számomra. Először is sokféle ember és sok vélemény találkozott, ez remek táptalajt adott egy értelmes eszmecserének vagy vitának. Másodszor szerintem a témaválasztás zseniális és kreatív volt, sikerült olyan témát találni, ami mindenkit érint, de más-más módon. A téma nem volt más, mint a mese és a mesék világa, azonban a beszélgetés fókuszpontjában a Twilight és a Harry Potter könyvsorozatok álltak, amiket nem lehet nem ismerni a mai világban, hiszen az utóbbi időben még a csapból is ezek folytak. Ezeket a bestseller könyveket mindenki olvasta vagy hallott róluk, vagy látta a belőlük készült filmeket.
A beszélgetés során nem közvetlenül elemeztük a művek cselekményét, csupán kiemeltünk egy-egy pillanatot belőlük, amiből különböző következtetéseket vontunk le a szakemberrel együtt. Meglepő volt, hogy mennyi érdekes gondolat jut eszébe mindenkinek ugyanarról a dologról. Bár sokszor nem fejeztük ki magunkat túl szabatosan vagy érthetően, de a lényeget mindenki megértette a közös háttérismeretek alapján. A közös ismeretek alatt nem a regények ismeretét értem, hiszen én sem olvastam el egyiket sem, de ez után a beszélgetés után el fogom olvasni a Twilightot, mert kíváncsi vagyok, belőlem milyen gondolatokat, érzelmeket vált ki.
A mesék hősei tanították meg nekünk gyermekkorunkban a jó és rossz közötti különbséget, azonban a mostani mesehősöknek a legnagyobb próbatételük, hogy legyőzzék saját magukat, nem pedig a gonoszt. Ez számunkra is remek példa, hiszen az életünk tele van küzdelemmel, változással és nekünk meg kell tanulnunk ebben a felgyorsult világban élni, amelyben a mesék segíthetnek. A mesék segítségével a hétköznapi rohanás közepette kicsit lecsillapodhatunk és elgondolkozhatunk, szakíthatunk időt magunkra, elmélyedhetünk a saját belső szentélyünkben.”
Kurbel Andrea
12. C
„Kissé furcsa volt az Alkonyat könyveket és filmeket ilyen szemszögből nézni, hisz sokszor belemélyedtünk és olyan dolgokról beszélgettünk, melyeken egyébként nem hiszem, hogy bármikor is elgondolkoztunk volna. Többek közt felmerültek olyan kérdések, hogy kik a jók és kik a rosszak a trilógiában, hogy milyen hasonlóságokat figyelhetünk meg a tündérmesék, azaz a régi, gyermekmesék és az Alkonyat közt, avagy, hogy ezek a mesék milyen hatással vannak ránk, mikor elolvassuk, vagy filmen látjuk őket. A vélemények, mint mindenhol, itt is megoszlottak. Ez szerintem nagyon jó volt, hisz így még pergősebb volt a beszélgetés. Jó volt, hogy voltak olyanok, akik az adott dolog ellen és akik mellette voltak. Így sokkal színesebbé vált az egész csevely.
A pódiumbeszélgetés után tartottunk egy kis teaszünetet, majd belevágtunk az úgynevezett mese-karaokeba. Érdekes a fogalom... népmese-karaoke. Én speciel míg nem mondták el, nem tudtam, mi a manó lehet ez. Majd megtudtam: különböző meséket kaptunk, melyeknek a szövegét kivetítették, és nekünk, diákoknak elő kellett adnunk őket. Az elején nehéz megpróbáltatásnak bizonyult a feladat. Azonban szerintem megoldottuk. Az előadók közt voltak, akik rap-be foglalták, volt aki felolvasta és a végén még ’záróműsorként’ el is énekeltünk egy mesét népdalverzióban. Bátorságunkért könyvet nyertünk és a legfontosabb, hogy mellé sok nevetést és jókedvet is.”
Uzelman Petra
12.E
December 2.
Ahogyan a szereplők látták:
„Elérkezett a várva várt nagy nap. Reggel nagy sürgés-forgás, készülődés. A gondmentes utazást itt-ott megakadályozza a korábbi havazásokból fennmaradt sár, latyak, jég, hó. Megérkezünk a tett színhelyére. Még mindig nagy lázban ég mindenki. Izgalmunkat olcsó poénok alá rejtjük. Meg persze az alá, hogy ezeken röhögünk. Megérkezünk. Üdv a PECSA-ban. Hova is megyünk? Olvasóbarlang? Hát itt vagyunk. Hárfa és hárfásfiú is már itt vannak. Fuvolások: hangolásra fel! Hölgyeim és uraim, kezdhetnek öltözni, kevés az időnk. Ki kell próbálni mindent, ami más, hogy ne „bakizzunk". Júlia föl-le ugrál az erkélyéről, Romeo, Mercutio és Benvolio pedig „az arcukat dugják skatulyába". Tatjana is öltözik, ugyanúgy, mint Esztike, Baba, az Igazgatónő és a többiek. Latin Dénes és az Atyafi pedig felmérik a terepet.
Készülődünk. Mosolyog ránk mindenki. Talán úgy nézünk ki, mint a bohócok? Vagy úgy viselkedünk? Vagy csak egyszerűen: aranyosak vagyunk?
Közben látunk egy kis „hazait" is. Megérkezett a hunfalvys néző-csapat. Mi pedig lassan kezdünk. Romeo és Júlia pontra téve. (?) Mignon pontra téve. (?) Kezdés!
Izgulunk. Bakizunk is talán? De jól érezzük magunkat. De mi ez, amit a nézőtérről hallunk? Csak nem nevetés? Dehogynem! Pompás!
Az első előadásnak vége. „Nagyon ügyesek voltatok!” „Köszönjük!" Párszor lepergett ez a beszélgetés.
Van még egy kis időnk a második előadásig, gyerünk, levegőre! A sok feszült próba után most egy kis nyugodt beszélgetés következik, és milyen szépen hull a hó...!
A második előadás már határozottabban és viccesebben zajlik. Megcsörren néhány telefon is, kiömlik egy kis tea is. A közönség röhög. De remek volt!
Azután könnyes búcsút vettünk a Petőfi Csarnoktól és egymástól. Jóllakottan, dagadó mellekkel, szép könyvekkel gazdagodva, megnyugodva, gyönyörű emlékekkel térünk haza és meséljük el a napunkat.
Szép volt, jó volt, februárban is szép lesz, jó lesz. Csak legyen hahotázó közönség! Gyertek bátran. Nyugi, nem olyan vészes.”
Czellecz Réka 11.E
Ahogyan a nézők látták:
„Kirándulásunk nem csak azért volt jó, mert „ellóghattunk” néhány órát, és mert kaptunk ingyen pogácsát és teát, hanem mert megtudhattuk, hogy a színjátszó szakkör igazából milyen is, hogy az osztálytársaink miért várják a szerdákat olyan izgatottan, és hogy a mi lelkes tanulóink is milyen jól elő tudnak adni ilyen komoly színdarabokat. Nagy meglepetésemre senkin sem látszott, hogy izgulna, ami valószínűleg a hosszas készülődéseknek, próbáknak, valamint Géczyné Megyeri Marianna tanárnő tanácsainak, irányításának tudható be, hiszen ő tartja a színjátszó-szakkört. Habár a második előadás talán egy kicsit szabadabbra sikeredett, mint ahogy azt eltervezték, kétség kívül egy nagyon színvonalas előadást láthattunk, amit ők is nagy élvezettel adtak elő.”
Scheiring Petra
9.D
„Számomra egy kicsit a drámavizsga hangulatát hozta vissza. Nem volt túl hosszú, teljesen érthető és élvezhető volt szerintem minden néző számára. A kis helyiség ellenére rengetegen voltunk, és sokat nevettünk egy-egy viccesebb részen, vagy kisebb hibán. Az előadások előtti és utáni szünetben is ehettünk, ihattunk, beszélgethettünk. Rendkívül barátságos hangulat alakult ki és jól éreztük magunkat. A programnak körülbelül fél kettőkor lett vége, és bátran mondhatom, hogy egy vidám délelőttöt zárhattunk.”
Szentivánszky Sára
10. B
