A 9. évfolyamos osztályokban nagy hangsúlyt fektetünk az íráskészség fejlesztésére, a képzelőerő megmozgatására. Tanulóink egyik feladata az volt, hogy Kosztolányi Dezső A kulcs c. novelláját – annak értelmezését követően – továbbgondolják, s elképzeléseiket írásban is rögzítsék. A legjobban sikerültet szeretnénk olvasóinkkal is megosztani.
Az elfordított kulcs
Pista szaladt az utcákon, szaladt, ahogy csak a lába bírta. De ezek a házak nem akkorák voltak, mint korábban, mind összement. A fák már korántsem voltak olyan zöldek, a madarak egyszeriben megnémultak, csak tátogtak, de nem jött hang a torkukon, miden megváltozott.
Mikor a háza közelébe ért, látta, hogy a szomszédban három fiú egy nagy kavicsot dobált messziről sok kisebb kaviccsal.
- Hahó, Pisti! Hol jártál? Rád vártunk, már csak te hiányzol, nélküled nem teljes a csapat, barátocskám.
Pista nehezen tartotta vissza a zokogást, rekedt hangon annyit felelt.
- Máris megyek Marci, csak beviszem a kulcsot édesanyámnak.
Marci, Pista legjobb barátja volt, egymás szomszédai voltak, mióta csak az eszüket tudták. Marci soha egy rossz megjegyzést nem tett Pistára, ha valaki pedig tett, annak jól ellátta a baját. Kis koruktól a kedvenc játékuk volt a kavicsdobálósdi, együtt találták ki a szabályokat is. Ha ezt játszották, semmi másra nem tudtak gondolni. De Pistának most semmi kedve nem volt a játékhoz.
Beszaladt a házba, a konyhába, ami sötétebb volt, mint máskor. Lecsapta a kulcsot az asztalra és csak annyit mondott.
- Kulcs.
Az anyja kijött a másik szobából hallván a fia hangját, de mire a konyhába ért, Pista már nem volt ott, csak egy csukódó ajtót látott.
Pista zokogva kiszaladt az udvarra, majd tovább, keresztül a már oly sokszor végigjárt, jól ismert utcákon. Futott, már olyan messzire, nem is tudta, merre jár. Egy parkban kötött ki. Már sötétedett, alig volt ember az utcán. De Pista akkor sem érezte volna magát különbül, ha egy zsúfolt kávéházban ült volna. Leült egy padra és az apján járt az esze.
Egy fiúnak az apa a példakép. Az apa felelősségteljes, bölcs és eltartja a családot. Pista úgy hitte, hogy az ő apja igenis valaki. Ezt a képet összetörték és nem is akárhogyan. Pistát nem is az zavarta, hogy az apja megalázta őt, hanem az, hogy az apját alázták meg.
Szentgyörgyi Mária
9. D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése