Megemlékezés 1956. október 23-ról

Valaha jelentős közép-európai hatalomból a történelem sodrában kis országgá váltunk. Izgalmas múltunk kalandos elemei azonban kevéssé érdeklik a külvilágot, az európai, ázsiai, amerikai nemzetek – természetesen - saját történelmi múltjuk horizontját vizsgálják, esetleg a „main stream”-nek tekinthető folyamatokkal foglalkoznak még.

Van azonban egy esemény, amelyet mégiscsak megjegyzett velünk kapcsolatban a világ, ez nem más, mint az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és az ehhez kapcsolódó szabadságharc, amelyet a világ akkori két szuperhatalma közül az egyikkel, a Szovjetunióval vívott ez az ország. Néhány nap volt csupán, mégis bebizonyította, hogy egy kis nemzet is felveheti a harcot a zsarnokság ellen.

Iskolánk ebben a tanévben osztályonként emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az osztályfőnöki munkaközösség (vezetője Dömösiné Dankó Judit tanárnő) az iskola történelemtanárainak közreműködésével segítette az eseményről való méltó megemlékezést.

Az osztályok különböző programok közül választhattak. Voltak, akik végigmentek a forradalom egyes helyszínein (a Fő utca- Bem tér – Széna tér útvonal, ill. annak egyes pontjai vagy a Kossuth tér alkalmas színhelyeknek bizonyultak), kiselőadások készültek a forradalom és szabadságharc ezekhez kapcsolódó történeti tényeiből, amelyeket az egyes emlékhelyeknél tanulóink bemutathattak.

Mások inkább egy, az ünnepet tematizáló, dokumentumfilmet tekintettek meg (A szabadság vihara, Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956-ban és a Naplófilm közül választhattak az osztályfőnökök.), majd később közösen feldolgozták a látottakat.

A legérdekesebb programnak talán a Nagy Imre Emlékházban eltölthető délután ígérkezett, amelyet elsősorban a végzős osztályok választhattak. Itt nemcsak a kiállítást nézhették végig a diákok, hanem múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vehettek, amelynek során mélyebben megismerhették a mártír miniszterelnök életútját, a forradalomban betöltött szerepét és tevékenységét.

Reméljük, minden osztály megtalálta a neki legmegfelelőbb programot a kínálatból, és valamennyi diákunk számára hasznos volt az ilyen módon személyesebbé tett megemlékezés.

K.P.E.

Hunfalvysok Strasbourgban

FOTÓGALÉRIA

Mikor meghallottuk az évnyitón, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy hazánkat képviseljük az európai parlamentbe mindannyian kiugrottunk a bőrünkből. Összesen 24 fiatalt választottak ki iskolánkból 16-18 év között. Bár kevés időnk volt a felkészülésre, 1 hónap alatt mind a hat megadott témát elsajátíthattunk.

Október 1-én este neki is veselkedtünk a hosszú utazásnak. Körülbelül 16 órás út után megérkeztünk egy francia kisvárosba, Colmarba, ahol megszálltunk. Miután elfoglaltuk a szállást bementünk a városközpontba, amely nagyon hangulatosnak bizonyult a hagyományőrző házak és csodálatos templomok hatására.

Másnap korán reggel, még időben elindultunk, hogy megnézhessük a környező városok nevezetességeit. Először egy tökéletes állapotban lévő középkori várat tekintettünk meg. Az ott töltött két órát a vár körbe járásával, és a táj megcsodálásával töltöttük. Ezután végre elérkeztünk eredeti úti célunkhoz Strasbourgba, ahol közösen körbe hajóztuk a belvárost, és a hajóról meg is tekinthettük az utazás fő célját, az európai parlamentet. Ekkor még csak kívülről láthattuk, de így is csodálatos látványt nyújtott. A hajókirándulás elképesztő volt, mert a hajót egy-két helyen liftszerűen felemelték a tovább haladás érdekében, amihez még nem volt szerencsénk. Továbbá közösen megtekinthettük Strasbourg leghíresebb nevezetességét, a katedrálist. Lélegzetelállító élményben volt részünk, amikor a katedrális tornyából beláttuk az egész várost.

Elérkezett a várva várt nap, ünnepélyesen felöltözve a többi európai uniós országgal egyetemben megérkeztünk a parlament épületéhez. A biztonsági ellenőrzések után a többi diákkal együtt közösen megreggeliztünk. Utána átvezettek bennünket az ülésterembe, ahol először az Európai Unió működéséről hallhattunk rövid összefoglalót, amire a diákok szabadon kérdéseket tehettek fel, ezekre pedig bőségesen kielégítő választ kaphattak. Fordítógépek segítségével több nyelven is követni tudtuk az előadást. Ezután a tagállamokból néhányan röviden bemutatták az iskolájukat, ahonnan érkeztek. Majd hihetetlen több fogásos lakomában volt részünk, amit az étkezőben fogyaszthattunk el. Miután végeztünk az ebéddel, egy kiváló játékban vehettünk részt (euro game), aminek a lényege az volt, hogy négy különböző nemzetiségű fiatal megoldjon egy tesztsort, ami 21 különböző nyelvű kérdésekből tevődött össze. Nagyon élveztük ezt a játékot, mert a játék közben meg kellett ismerkedni a többi ország képviselőivel, hogy a kérdésekre megfelelő válaszokat tudjunk beírni. A tesztsor leadása után szimbólumok (minden szimbólum egy fontos témát jelölt.) szerint szólítottak minket. A csoportok külön kisebb tárgyalótermekbe vonultak, ahol sor került a témák megvitatására. Minden témában arra törekedtünk, hogy a felvetett ötletekből egy közös álláspontra jussunk. Ez többé-kevésbé sikerült, mert kevés idő állt rendelkezésünkre, ezért volt olyan terület, amit kevésbé alaposan tudtunk megvitatni. Az idő lejárta után, visszavezettek minket az ülésterembe, ahol a hat téma szóvivői prezentálták a téma közösen elfogadott állásfoglalását. A prezentációk után tíz perc állt rendelkezésre, hogy szabadon véleményt lehessen nyilvánítani, illetve az el nem hangzott ötleteket megosztani. A szóvivők reagáltak minden egyes felszólalásra. Rengeteg jó gondolat, ötlet elhangzott, ami a jövőben hasznos lehet az Európai Unió számára. A nap úgy zárult, hogy az "euro game" döntősei egy utolsó kvízjátékban megmérettették magukat.

Rendkívül jól éreztük magunkat a nap folyamán, sok értékes tapasztalattal gazdagodtunk, és lehetőségünk nyílt arra, hogy különböző szemléletű fiatalokkal eltölthessünk egy egész napot, miközben megismerhettük az általuk képviselt országnak az értékrendjét. 

Az utolsó éjszakát Strasbourg belvárosában töltöttük, habár kicsit fáradtan, de minden percét kiélvezve.

Azt hiszem, az egész csoport nevében mondhatom, hogy majd egy csodálatos hetet tölthettünk Franciaország egyik legszebb területén. Rengeteget tanulhattunk az utazás során, és ezen felül mindkét tanult nyelvünk gyakorlására sort keríthettünk (angol, francia). Reméljük, hogy az általunk megszavazott ötletekből a közeljövőben néhánynak a megvalósítását is tapasztalhatjuk.

Breuer András, illetve a 10/b-s diákok

Hunfalvysok az Európa Parlamentben

Október 1-jén, hétfőn este gördült ki a buszunk egy Batthyány téri parkolóból 24 izgatott, bár az aznapi tanulástól még kissé fáradt diákkal a fedélzetén. A 15 órás utat zenehallgatással, olvasással, esetleg némi alvással próbáltuk elviselhetőbbé tenni.

Szinte megváltás volt számunkra az első komolyabb pihenő Ribeauville-ben. Ez a festői szépségű francia kisváros mindannyiunkat lenyűgözött jellegzetes fagerendás házaival, virágoktól roskadozó ablakpárkányaival, kellemes légkörével. A városnézéstől újult erőre kapva, felfrissülve érkeztünk Colmarba. Apróbb nehézségek után, korgó gyomorral, Baranyai tanár úr és Plánk igazgató úr vezetésével megrohamoztuk az első éttermet, amit találtunk. A bátrabbak - mondván Franciahonban vagyunk – megkóstolták a csigát, míg a kevésbé vállalkozó szelleműek beérték egy másik helyi specialitással, az elzászi torte flambée-val. A nap fennmaradó részét Colmar felderítésével töltöttük, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Éjszaka örömmel hajtottuk álomra a fejünket, ezúttal végre valódi ágyban.

Szerdán, üdén és kipihenve ellátogattunk a koenigsbourgi várba. A gyönyörű kilátás, a végeláthatatlan szőlőföldek mindnyájunkat elvarázsoltak. Délután Strasbourg felé vettük az irányt. Idegenvezetéssel, egy hajókirándulás keretein belül megismertük a belváros híres épületeit, többek között a katedrálist, melynek égig érő tornya komoly segítséget nyújtott a kevésbé jól tájékozódóknak is.  Szuvenírekkel tömve érkeztünk vissza a diákszállásra, ahol mind korán nyugovóra tértünk. Másnap nagy nap várt ránk.

Eljött október 4., a nap, amire annyit készültünk.  Elegánsan, fekete-fehérben, blúzban, öltönyben pompázva érkeztünk az Európa Parlament modern üvegépületébe. Talán a kultúrák, a nemzetek sokszínűségének jele, hogy a magas sarkú cipők mellett néhol szakadt tornacsukák is feltűntek.  Miután átmentünk az ellenőrző rendszeren, kellemes reggeli várt ránk, és kiosztották a napi programot. Ekkor már tudtuk, milyen témákról kell majd megvitatni a nézeteinket. Húsz másik ország diákjaival együtt az ülésterembe vonultunk, ahol sok mindent megtudtunk az Európai Unió működéséről, majd akinek kérdése volt, feltehette azt, a képviselők készségesen válaszoltak.  Több óra beszélgetés után megebédeltünk, majd egy játék következett, az úgynevezett „Eurogame”. Négyfős csapatokat alkottunk, minden tag más-más országból érkezett. Különböző nyelveken feltett kérdésekre kellett válaszolnunk, majd mindenki a korábban megkapott témája szerint egy-egy kisebb ülésterembe ment. Ott 8-10 fős csoportokra oszlottunk, és megkezdődött az érvek, ötletek megbeszélése. Végül kiválasztottunk egy titkárt és egy írnokot, akik a nagyteremben bemutatták a többieknek mire is jutottunk. A nap végén kiderült, kik lettek az Eurogame döntősei. Köztük volt két hunfalvys lány is, akikre nagyon büszkék voltunk. A rendezvénynek az európai himnusz, Beethoven Örömódája vetett véget. Ez a parlamenti nap nagyszerű lehetőség volt arra, hogy pallérozzuk a nyelvtudásunkat, és más országok diákjaival is találkozhattunk. Mindenképpen megérte a kemény munka, amit belefektettünk a felkészülésbe, nem egyszer a nyolcadik órában.

A diákszállást felváltotta egy strasbourgi hotel, és esti kimenőnk alkalmával megismerkedhettünk a város egy teljesen új arcával. Péntek reggel fáradtan, de nagyszerű élményekkel gazdagodva indultunk útnak hazafelé. Párórás megállónk Nürnbergben kedvezett a németet tanulóknak, végre mi is értettünk egy-két utcatáblát, reklámot. A csapat egyik fele felkereste a várat, a templomokat, a híres szökőkutakat, míg a többiek inkább a bevásárlóközpontokat derítették fel.

Végül szerencsére pont annyian értünk haza, amennyien elindultunk. Szombat hajnalban, a napfelkelte fényében úszó Budapest látványa emlékeztetett minket, milyen szép is a mi fővárosunk. Úgy vélem, nyugodtan beszélhetek mindannyiunk nevében, amikor azt mondom, fantasztikus hetet tudhatunk a hátunk mögött.

 Varga Emese, 12. D

Gólyaavató - gólyabál

FOTÓALBUM

2012. szeptember 28. különleges nap volt a 9. évfolyamosok számára. Az IDB Géczyné Megyeri Marianna tanárnő vezetésével erre a péntek délutánra különleges programmal készült. Ennek szervezésében fontos szerepet kapott a 10. E osztály, a tavalyi gólyaavató győztese. Idén ők feleltek a gólyaavató vetélkedőjéért. Osztályfőnökük Csányi Tibor segítségével mindent meg is tettek, hogy a feladatok változatosak és érdekesek legyenek. 

A gólyaavató műsorvezetői, Rozgonyi Richárd (12. B), Szente Nikolette (10. B) és Blandl Emma (10. E) ügyesen irányították a résztvevőket. Tíz versenyszámban versenyezhettek gólyáink, osztályinduló írásától kezdve a gumicukorevésig sokféle feladatban mérhették össze képességeiket. A zsűrinek - Géczyné Megyeri Marianna tanárnőnek, Vígh Julinak (12.E), Szabó Ildikónak (13. D), Sík Zselykének (11. A), Béres Henriettának (13. A) – nehéz dolga volt, mert valamennyi osztály nagy lelkesedéssel küzdött a győzelemért.

Első helyen a 9. B osztály végzett (osztályfőnökük Dömösiné Dankó Judit tanárnő), második a 9. E (osztályfőnökük Sárhídi Éva tanárnő), a harmadik a 9. D osztály lett (Szabóné Peregi Zsuzsanna tanárnő osztálya), holtversenyben a negyedik helyen a 9. A (Németh Gábor tanár úr osztálya) és a 9. F (osztályfőnökük Lenkóné Geiger Kinga tanárnő) osztályok végeztek.

Ezután következhetett a gólyabál. Imre Zoltán (13. A) felelt a büfé és a hangosítás működéséért. A bálon megválasztották a bálkirályt (Monori Szabolcs) és a bálkirálynőt (Bába Kitti), mindketten a 9. D osztály tanulói.

Kalafut Patrícia a 9. A osztályból így látta:

„ A bálon az osztálytáncot kellett bemutatnunk osztályonként, a tánc témája a szerelem volt, ezután következett a „buli”, amelyen mindenki önfeledten tombolhatott a jobbnál jobb zenékre. A bál büféjében mindenféle finom dolgot lehetett venni, és akinek éppenséggel nem volt kedve a többi táncoló között „tombolni”, az a barátaival elvonulva (…) beszélgethetett. Mindegyik osztály indulója, osztálytánca jól sikerült. (…)

Köszönjük a remek szervezést a 10. E osztálynak.”

Nyári emlék - gólyatábor

A 2012. augusztus 21. és 25. között a Hunfalvy ismét megrendezte szokásos gólyatáborát. 133 gólya kapott lehetőséget arra - 6 tanár és 12 ifi segítségével –, hogy iskolakezdés előtt egyfajta csapatépítő tréningen vegyen részt. Az alábbiakban egy gólya és egy ifi beszámolóját olvashatjuk.

Ahogyan Kovács Zsaklin (9/F) látta:

Ezen a nyáron talán a gólyatábort vártam a legjobban…

Az egész egy keddi napon kezdődött. Hajnalban a Déli-pályaudvaron gyülekeztünk, az ifiseink táblákat tartottak a magasban, hogy a gólyák könnyebben megtalálják az osztályukat. 7 körül mindenki az osztályfőnöke és két ifise kíséretében a vonat fele vette az irányt, elhelyezkedtünk és izgatottan vártuk, hogy végre megérkezzünk Balatonszemesre. Két óra utazás után végre odaértünk, volt egy kis időnk a vonaton ismerkedni, de ezt igazán csak akkor tudtuk folytatni, amikor megérkeztünk a táborhelyre. Elfoglaltuk a szobáinkat, és nagy örömmel fogadtuk az olyan apró „meglepetéseket”, hogy van tükör, szekrény és konnektor. Kis civakodás után az ágyainkat is elfoglaltuk. Lementünk az udvarra, és akkor először meghallottuk a megafon jellegzetes zenéjét, amit eleinte utáltunk, de az utolsó napra már megkedveltük.

Ezen a napon minden osztálynak le kellett tenni a gólyaesküt, amelyből – szerintem - csak annyit jegyeztünk meg: „Csíra vagyok.”, meg azt a fura pózt, amiben el kellett mondani. Ezt követően kezdetét vette a sorverseny. A feladatok ötletesek és elég nehezek voltak, de minden osztálynak sikerült teljesíteni. A kedvenceink közé tartozott a ruhaösszekötős feladat, bár voltak kevésbé kellemesek is, mint a kovászos uborkalé ivása lyukas szívószálon át vagy a lisztből csoki evése és hasonlók… Mikor ennek vége volt, lementünk a Balatonhoz, amit szerintem mindenki nagyon szeretett. Ott különböző vízi játékokat tartottak az ifiseink, de úszkálni és pihenni is lehetett. A nap folyamán sor került még az utolsó estén megtartott osztálytánc előadások stílusának, illetve zenéjének kisorsolására.

Azt hiszem, hogy mindenki nevében mondhatom, hogy az első nap borzalmasan elfárasztott mindenkit, így elmentünk aludni (már aki). Sajnos mi nem tettük ezt, helyette inkább beszélgettünk, így hát az ifiseink megbüntettek, elég keményen. Hajnali egykor ugyanis arra keltünk (F-esek), hogy az ajtóban Patti és Balu kiabál, hogy 2 percünk van sportcuccban kint lenni a pályán, vagy egy vödör vízzel jönnek vissza. Természetesen mindenki kiért. Sajnos nem várt minket meglepetés, hanem helyette inkább 20 perc futás és guggolás. Az éjszaka folyamán az F osztály megtudta, hogy az ifisek mikre képesek. Másnap (vagyis aznap) reggel reggeli tornával kezdtük a napot, amit minden nap megismételtek, és naná, hogy a futás volt az első feladat. Ezután reggeli következett, aztán csoportfoglalkozások, majd délután lelátogattunk a partra, ahol egy vízi sorverseny következett az osztályok között, majd minden osztálynak be kellett öltöztetnie egy fiút lánynak, akinek utána a strandolókkal kellett fotózkodnia, a feladatok nagyon viccesek voltak, ezek közül a legjobb szerintem az volt, amikor terpeszállásban álló emberek alatt kellett átúszni, az elején egy kissé nehézkesen ment, de hamar belerázódtunk. Azon az estén volt az első buli, amit még kettő követett; persze a takarodót be kellett tartani, úgyhogy este tízkor véget ért. Ahogy mi tudjuk, ezen az estén is volt, aki nem aludta végig az éjszakát az ifisek jóvoltából.

A harmadik napon folytatódtak a sportversenyek, ekkor tartották a csillagtúrát, ezen 6 állomáson voltak megoldandó feladatok (például az ifiseket kiskori képeik alapján kellett azonosítani), amelyeket igyekeztünk jól teljesíteni.

Az utolsó teljes napunkon, (a negyediken) tartották a záró estet, amire minden osztály készült a négy nap alatt. Az estre kellett írni egy osztályindulót, egy verset az osztály ifiseihez, rajzolni egy plakátot az élményeinkről és összerakni egy táncot, amihez a zenét és a stílust mindenki kihúzta az 1. napon. Az A osztály az „Endless Summer”-re countryzott, a B osztály „Hey Baby”-re balettozott, a D-sek „Moves Like Jagger”-re latint táncoltak, az E-sek „Let’s Go”-ra néptáncoltak, és végül az F osztály „Sexy and I Know It”-ra adták elő a törzsi táncukat. A hazaút a lehető legjobban sikerült, hiszen már mindenki ismerte egymást, és így jól tudtunk beszélgetni bárkivel.

Összességében ez volt a legjobb tábor, amiben eddig részt vettem, és ezt mindenki nevében mondhatom, hogy köszönjük az osztályfőnököknek, de főleg az ifiseknek, hogy lehetővé tették és vezényelték ezt az egészet.

Ahogyan Molnár Patrícia (12/A) látta:

Nagy örömmel tölt el, hogy Pavek Zsuzsa tanárnő engem kért meg, hogy beszámoljak az idei gólyatáborról.

Idén is, mint minden évben, Balatonszemesen került megrendezésre. Engem és 11 ifis társamat a tavaly év végén, Vácdukán megtartott IDB-kiránduláson választottak ki erre a megtisztelő, mulatságos, ám egyben nehéz feladatra, ugyanis külső szemmel nem látja az ember, hogy ez mennyi munkával, szervezkedéssel, és figyelemmel jár.

Idén történt először, hogy nem 10, hanem 12 ifis ment le a balatoni táborba, ugyanis 2 „segédifit” is vittünk magunkkal, akik pontozták a feladatokat és nagyon nagy segítségnek számítottak, remélem, hogy ez a „hagyomány” folytatódni fog.

Nagy segítséget nyújtottak nekünk az osztályfőnökök – Németh Gábor tanár úr, Dankó Judit tanárnő, Peregi Zsuzsanna tanárnő, Sárhídi Éva tanárnő, Geiger Kinga tanárnő, illetve az Iskolai Diákbizottságot vezető Pavek Zsuzsa tanárnő is! Tizenkettőnk közül nyolcunknak (beleértve engem is) ez volt az első gólyatáborunk, melyben az ifis szerepet töltöttük be. Megmondom őszintén, kezdetben megijedtünk, hogy fogjuk ezt ilyen sok „új” emberrel végigcsinálni, de büszkén mondom, hogy sikerült!

Amint kiderült, hogy mi leszünk az ifisek, megpróbáltuk egymást jobban megismerni, facebookon külön csoportot hoztunk létre magunknak, így is könnyebbé téve a kapcsolattartást. Első közös megbeszélésünket az évzáró után tartottuk, amikor minden diák nagy mosollyal az arcán - „Végre nyár van!” mondattal - kilépett az iskola kapuin, mi akkor kezdtük csak igazán a munkát. Összeraktuk/ kitaláltuk a feladatokat, a hozzájuk tartozó pontozó lapokat megszerkesztettük.

A nyár folyamán a következő találkozónk a „kisgólyák” beiratkozásánál volt, de a beiratkozás előtt mi még az iskolát körbejárva összegyűjtöttük a feladathoz szükséges kellékeket (például labdákat, hullahopp karikákat stb.). Ezek után izgatottan vártuk, hogy láthassuk az új diákokat. Majd utoljára a gólyatábor előtti héten találkoztunk egy utolsó megbeszélésre, illetve hogy megvásároljuk az izgalmas feladatokhoz való kellékeket (például a nutellát a nutellás uborkaevéshez, vagy a lisztet a lisztből csoki evéséhez).

Majd eljött a várva várt nap, kicsit fáradtan/kómásan, de megérkeztünk a Déli-pályaudvarra, majd utána szépen sorjában a diákok is. Sikeresen leértünk a táborhoz, a „kisgólyák” elfoglalták a szobáikat, és kezdetét vette a gólyatábor. Őszinte leszek, az első napon még kicsit szétcsúszott volt a csapatunk, de a tanárok segítségével ezek a problémák is megoldódtak, és a második-harmadik napra nagyon jól összecsiszolódtunk, és gondok nélkül lepörögtek az események. Az első két nap sorversenyek sokasága játszódott le, a 3. napon csillagtúra volt.

Az utolsó este (a záró este) fantasztikus hangulatban telt el, sor került a minden osztály által bemutatott osztálytáncra, osztályindulóra, osztályplakát készítésre, és az osztályok saját ifijeikhez írt verseinek bemutatására, illetve mi, ifi lányok is készültünk egy tánccal, melyet csak a hajnali órákban volt időnk gyakorolni a folyamatos „járőrözés” és a büntetések kiosztása miatt. Mondanom sem kell, egész héten alig aludtunk valamit. A korai kelés és késői fekvés elég fárasztó volt, de megérte! (Nem beszélve az éjszakai futtatásról, lépcsőztetésről és a további büntetésekről, melyeket az „áldozatok” meg is érdemeltek.)

Egy mondatba összefoglalva fantasztikusan telt a gólyatábor. Mindezt szeretném megköszönni az összes ifis nevében az osztályfőnököknek, akikhez nagy megértéssel fordulhattunk, de leginkább a gólyáknak, hogy ilyen nagyszerű hangulatot teremtettek, és így sikeres lehetett az idei gólyatábor is.

Dijon

FOTÓGALÉRIA

Kalocsai mintás busz várt ránk a Batthyány téren és sokáig el sem csendesültünk benne, pedig vasárnap késő este indultunk. Először Besançonban álltunk meg, ahol kellemes kis sétát tehettünk csoportokra szakadva, és megnézhettük a Citadellát, Victor Hugo és a Lumière fivérek szülőházát, vagy a Doubs folyót. Hétfőn érkeztünk meg Dijonba, ahol a cserediákokkal a Lycée Privé les Arcades-ban (az iskolában, ahová járnak) megvendégelt minket az igazgató, és felvilágosított mindenkit a programokról és a teendőkről. 

Másnap, kedden végigkísértek minket az iskolán, ahol nem mindennapi szakmákat lehet tanulni, mint például a varrás és divat, valamint a gyermekek és a nyugdíjasok ápolása. Még aznap végigvezetett minket Dijon utcáin egy francia idegenvezető, aki a város épületeinek stílusa, kora mellett történetüket és legendájukat is elmesélte, majd a városházán voltunk megvendégelve.

Szerdát tartom ez egyik legérdekesebb napnak, mikor buszra szálltunk és először Flavigny-ba utaztunk, ahol a híres ánizsos cukrot készítik, majd Alésiaban megnéztünk egy múzeumot, ami Gallia elfoglalását és Cézár korát meséli el.

 

Másnap a Szépművészeti Múzeumba látogattunk el, ahol a vezető olyan érdekes dolgokról mesélt, hogy még azok is figyelmesen figyeltek rá, akik amúgy nem rajonganak a művészetekért. Délután a Planetáriumban és az Arborétumban jártunk.

Pénteken, délelőtt szabadon nézhettünk körbe a piacon, majd délután a katedrális csodáltunk meg, aminek több harangját is megszólaltatták mellettünk. Este a cserediákjaink sokunkat elvittek szórakozni, de volt, aki inkább otthon maradt, mert másnap fél 7-kor indultunk Párizsba, és meg is érkeztünk még délelőtt.

Párizs, a szerelem városa, ahol lejártuk a lábunkat a sok-sok emlékért, kivilágított emlékműért. Érthető tehát, hogy nem volt nagy hangoskodás visszafele, sokan elszenderültek, mint ahogy én is. 

Bárki, aki teheti, használja ki a cserediákprogram adta lehetőségeket, mert hatalmas élmény és nagyon sokat segít a nyelvtanulásban!

Árvai Anna

13. F