Október 1-jén, hétfőn este
gördült ki a buszunk egy Batthyány téri parkolóból 24 izgatott, bár az aznapi
tanulástól még kissé fáradt diákkal a fedélzetén. A 15 órás utat
zenehallgatással, olvasással, esetleg némi alvással próbáltuk elviselhetőbbé
tenni.
Szinte megváltás volt számunkra
az első komolyabb pihenő Ribeauville-ben. Ez a festői szépségű francia kisváros
mindannyiunkat lenyűgözött jellegzetes fagerendás házaival, virágoktól
roskadozó ablakpárkányaival, kellemes légkörével. A városnézéstől újult erőre
kapva, felfrissülve érkeztünk Colmarba. Apróbb nehézségek után, korgó
gyomorral, Baranyai tanár úr és Plánk igazgató úr vezetésével megrohamoztuk az
első éttermet, amit találtunk. A bátrabbak - mondván Franciahonban vagyunk –
megkóstolták a csigát, míg a kevésbé vállalkozó szelleműek beérték egy másik
helyi specialitással, az elzászi torte flambée-val. A nap fennmaradó részét
Colmar felderítésével töltöttük, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Éjszaka
örömmel hajtottuk álomra a fejünket, ezúttal végre valódi ágyban.
Szerdán, üdén és kipihenve
ellátogattunk a koenigsbourgi várba. A gyönyörű kilátás, a végeláthatatlan
szőlőföldek mindnyájunkat elvarázsoltak. Délután Strasbourg felé vettük az
irányt. Idegenvezetéssel, egy hajókirándulás keretein belül megismertük a
belváros híres épületeit, többek között a katedrálist, melynek égig érő tornya
komoly segítséget nyújtott a kevésbé jól tájékozódóknak is. Szuvenírekkel tömve érkeztünk vissza a
diákszállásra, ahol mind korán nyugovóra tértünk. Másnap nagy nap várt ránk.
Eljött október 4., a nap, amire
annyit készültünk. Elegánsan,
fekete-fehérben, blúzban, öltönyben pompázva érkeztünk az Európa Parlament
modern üvegépületébe. Talán a kultúrák, a nemzetek sokszínűségének jele, hogy a
magas sarkú cipők mellett néhol szakadt tornacsukák is feltűntek. Miután átmentünk az ellenőrző rendszeren,
kellemes reggeli várt ránk, és kiosztották a napi programot. Ekkor már tudtuk,
milyen témákról kell majd megvitatni a nézeteinket. Húsz másik ország
diákjaival együtt az ülésterembe vonultunk, ahol sok mindent megtudtunk az
Európai Unió működéséről, majd akinek kérdése volt, feltehette azt, a
képviselők készségesen válaszoltak. Több
óra beszélgetés után megebédeltünk, majd egy játék következett, az úgynevezett
„Eurogame”. Négyfős csapatokat alkottunk, minden tag más-más országból
érkezett. Különböző nyelveken feltett kérdésekre kellett válaszolnunk, majd
mindenki a korábban megkapott témája szerint egy-egy kisebb ülésterembe ment.
Ott 8-10 fős csoportokra oszlottunk, és megkezdődött az érvek, ötletek
megbeszélése. Végül kiválasztottunk egy titkárt és egy írnokot, akik a
nagyteremben bemutatták a többieknek mire is jutottunk. A nap végén kiderült,
kik lettek az Eurogame döntősei. Köztük volt két hunfalvys lány is, akikre
nagyon büszkék voltunk. A rendezvénynek az európai himnusz, Beethoven Örömódája
vetett véget. Ez a parlamenti nap nagyszerű lehetőség volt arra, hogy
pallérozzuk a nyelvtudásunkat, és más országok diákjaival is találkozhattunk.
Mindenképpen megérte a kemény munka, amit belefektettünk a felkészülésbe, nem
egyszer a nyolcadik órában.
A diákszállást felváltotta egy
strasbourgi hotel, és esti kimenőnk alkalmával megismerkedhettünk a város egy
teljesen új arcával. Péntek reggel fáradtan, de nagyszerű élményekkel
gazdagodva indultunk útnak hazafelé. Párórás megállónk Nürnbergben kedvezett a
németet tanulóknak, végre mi is értettünk egy-két utcatáblát, reklámot. A
csapat egyik fele felkereste a várat, a templomokat, a híres szökőkutakat, míg a
többiek inkább a bevásárlóközpontokat derítették fel.
Végül szerencsére pont annyian
értünk haza, amennyien elindultunk. Szombat hajnalban, a napfelkelte fényében
úszó Budapest látványa emlékeztetett minket, milyen szép is a mi fővárosunk. Úgy
vélem, nyugodtan beszélhetek mindannyiunk nevében, amikor azt mondom,
fantasztikus hetet tudhatunk a hátunk mögött.
Varga Emese, 12. D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése