KOREAI NYELV ÉS KULTÚRA SZAKKÖR

„UTAZÁS A TÁVOLKELETRE”

Korea és a koreai cégek már régóta jelen vannak világszerte, így Magyarországon is. Ugyanakkor sajnos egy átlagos európai ember hajlamos ezt a kis országot egy kalap alá venni két nagyobb szomszédjával: Kínával és Japánnal. Pedig Korea és annak kultúrája véleményem szerint egyedülálló és említésre méltó.

Az érdeklődés Korea és a nyelv iránt hazánkban eddig csak néhány „csudabogárnak” jutott eszébe, viszont az utóbbi években népszerűsége elkezdett nőni és minden jel arra mutat, hogy ez folytatódni is fog. Ma azonban még kuriózumnak számít a koreai nyelvnek az ismerete és nagy a kereslet iránta.

Hazánkban, egyetemen az ELTE-n (Eötvös Lóránd Tudományegyetemen) van koreai szak. Középiskolai szinten tudomásom szerint sehol nem foglalkoznak a koreai nyelv és kultúra oktatásával, Magyarországon egyelőre biztosan nem. Mivel azonban egyre több ember figyelme irányul a Távol Kelet fele (beleértve Koreát is), így szerettünk volna valami olyat elindítani az iskolában, ami úttörő és ami egyedülálló, hogy akár már a középiskolai korosztály is megismerkedhessen ennek a távoli ázsiai országnak a kultúrájával.

A szakkör célja, hogy oldott és kellemes légkörben bevezesse a tanulókat a koreai nyelv és kultúra alapjaiba és rejtelmeibe, továbbá megszerettesse ezt a távoli országot és nyelvét. Cél, hogy egy olyan extra tudást adjon, ami nemcsak a specifikus ismereteit bővíti, hanem a világra való nyitottságát is fokozza a diákoknak, hogy a későbbiekben akár meghatározó szerepet töltsön be az életükben, hogy kamatoztatni tudják akár munkájuk során is a Koreával, a nyelvvel kapcsolatos ismereteiket.

Nagy örömömre szolgál, hogy jó néhány diák vesz részt lelkesen a heti rendszerességgel tartott foglalkozásokon.

Első lépésként elkezdtük megtanulni a koreai hangül ábécét, hogy azokat írni és olvasni is tudják a tanulók. Valamint a Dél-Koreában töltött egy évem alatt készített sok ezer fotó közül válogatott képeken, magyarázatokon és élménybeszámolókon keresztül kezdtük meg az ismerekedést és barátkozást Korea kultúrájával. Ezt a tanulást kívánjuk majd folytatni egyéb témakörökkel, játékosan, komolyan, de stressz mentesen.

A hosszú távú a cél az, hogy az egymásra épülő nyelvtan, szókincs, kifejezések elsajátításával a tanulók megértsenek alapvető nyelvi fordulatokat és mindennapi életben előforduló kifejezéseket. Képesek legyenek ezen a nyelven köznapi szinten kommunikálni írásban és szóban. Különböző kulturális témakörben átfogó képük legyek Koreáról.

„Ahány nyelv, annyi ember.” „Ki korán kel, aranyat lel.”– tartják a közmondások. Mindkettőben hiszek, mindkettőhöz kitartás kell, szorgalom és elszántság. Érdemes, úgyhogy hajrá! 

Juhász Borbála, tanárnő

Szavalóverseny

Őszi forduló a 9-10. évfolyamosok számára

FOTÓGALÉRIA 

Iskolánkban minden évben megrendezik a két fordulóból álló szavalóversenyt. A 9-10. évfolyam verset szerető és értő tanulói a külön számukra megrendezett őszi fordulóban mérethették meg versmondó képességüket.

A verseny – ahogyan eddig is - a tetőtérben, a kisszínpadon zajlott le. Húsz tanuló készült fel (a 9.A, 9. B, 9. D, 9. F, 10. A, 10. B, 10.D és 10. G osztályokból). A zsűri tagjai voltak: Dr. Bayerné Nagy Anna tanárnő, a Kazinczy-szakkör vezetője; Géczyné Megyeri Mariann tanárnő; Kőnigné Pénzes Edit tanárnő; Apjok Gergely, a Színház- és Filmművészeti Egyetem első éves hallgatója, Kazinczy-érmes; Czellecz Réka, Kazinczy-érmes, a 2010. évi tavaszi szavalóverseny győztese. A forduló zökkenőmentes lebonyolításáért Ther Mária tanárnőt illeti köszönet.

Az őszi verseny a legjobban szereplők számára lehetőséget biztosít arra, hogy a tavaszi versenyen a felsőbb évfolyamosokkal is megmérkőzhessenek. Az idei őszi forduló igazán színvonalas volt: holtversenyben két első, két második és két harmadik helyezést érdemeltek ki a versenyzők.

Első helyezést ért el Kis Virág (9. A) és Szentivánszky Sára (10. B), második lett Szente Nikolette (9. D) és Bíró Lilla (10. A), a képzeletbeli dobogó harmadik fokát Tóth Katalin (9. F) és Héder Katalin (10. A) foglalhatta el. Sokan részesültek a zsűri dicséretében. Gratulálunk a győzteseknek, a helyezetteknek, egyúttal valamennyi továbbjutónak, és reméljük, a többiek sem veszítették el a kedvüket, és továbbra is szívesen tanulnak meg verseket, mert szavalóverseny jövőre is lesz!

Szentivánszky Sára (10. B)

Kis Virág (9. A)

Moziban jártunk

Kolorádó Kid

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját a 12. Bf a Kolorádó Kid c. film megtekintésével ünnepelte meg. A film címe kapcsán azt hittem, egy olyan személy lesz a főszereplő, aki Kolorádóban él, élt vagy élni szeretne. Érdekes, hogy csak a film utolsó fél percében derült ki: a szereplő ma is ott él. A film egy Kreuzer Béla nevű fiatalemberről szól, aki részt vett az 56-os forradalomban, és emiatt letartóztatták. De ne haladjunk ennyire előre.

A film ott kezdődik, hogy egy brit újságíró Magyarországra látogat, hogy beszámoljon a világnak, mi minden történik itthon. És hirtelen előre ugrunk az időben (hol 3 évet, hol egy napot, hol pedig tizenöt évet). Az időugrással együtt a helyszínek is változnak. Ennek hatására kicsit nehezebben lehet követni a történet menetét, ugyanakkor az ugrások között van logikai kapcsolat. A viszonylagos jelenből, ami 1959-ben játszódik, a főszereplő visszaemlékezik, mi és hogyan történt 56-ban.

A következő probléma, amivel én szembesültem az, hogy a szereplők nagyon sok esetben használnak szlenget. Nem is lenne ez olyan nagy baj, mivel a fiatalabb korosztály minden nap alkalmaz ilyen szavakat, csak az a probléma, hogy ezt túlzásba vitte a rendező. Olyannyira, hogy voltak olyan részek, ahol nem értettem, miről beszélnek a szereplők, mert tele volt rövidítésekkel és szleng kifejezésekkel. Én, annak ellenére, hogy ismerem a mai szlenget, gyakran elgondolkodtam, mit is mondott Králik Jóska pl. a lóversenypályán. A rendező szándéka világos: a szleng használata azért kellett, hogy átadja az akkor élő fiatalok életérzését, de ettől sokszor érthetetlenné vált a néző számára a film szövege.

A korabeli élet bemutatása nagyon jól sikerült, még akkor is, ha nem éltem abban az időszakban. A ruhák, a zenék, a szórakozóhelyek természetesnek hatnak. A jelmezek és a díszletek korhűek. Érezni lehet még ezen felül a Nyugat berobbanását az akkori Magyarországra, ez a már említett szleng szövegekben is érzékelhető. Ez a film lehetőséget teremtett arra, hogy beleéljem magam a látott eseményekbe, úgy éreztem magam, mintha én is ott ültem volna Kreuzer mellett a börtönben.

Ha összehasonlítom egy másik hasonló témájú művel, a „Szabadság szerelemmel”, akkor azt látom, hogy a két film más-más oldalról közelíti meg az eseményt. A Szabadság szerelemben a forradalmat egy izgalmas nézőpontból élhetjük át, hiszen a harc kapja a legnagyobb szerepet. A Kolorádó Kid inkább azoknak az embereknek a szemszögéből ábrázolja a kort, akik minél hamarabb ki akartak kerülni ebből a nehéz helyzetből, néhányan el is menekülnek az országból. Ez kevésbé izgalmas, mint tankok ellen harcolni, de legalább a rendező valami újat alkotott, és nem a lerágott csontot dobta oda a közönség elé.

A Kolorádó Kid története túl hosszúra nyúlik, feleslegesen sok idő telik el egy-egy színtéren, amitől olyan, mintha megállt volna az idő. A rendező keveset foglakozott a szereplők indítékaival, pedig ez érdekesebbé, kerekebbé tehette volna a filmet.

Összegezve a tapasztalataimat azt mondhatom, nem tökéletes a film, de melyik az? Nincs olyan alkotás, amelyik minden szempontból hibátlan, ez a magyar filmekre is vonatkozik. Túlságosan távol vagyunk még Hollywood-tól, de ez nem ok arra, hogy a magyar filmek közül ne legyen néhány olyan, amelyik elismerést érdemelne. Bár jó kis film volt, de azért nem fog a kedvenceim közé tartozni.

Könczöl Árpád, 12. Bf

A kolontári diákoknál

Diákok a diákokért

Fotók

            „Hosszas előkészületek után október 20-án reggel elindultunk ahhoz a 16 diákhoz, akiket az ajkai általános iskola fogadott be ideiglenesen a tragikus iszapkatasztrófa sújtotta Kolontárról. „Csapatunk”  felnőtt tagjai: Plánk Tibor igazgató úr, Ugrai Erika tanárnő és Krecsmarik Ferenc úr, aki a sofőr szerepét töltötte be. Diákrészről: Králik Samu, Fejős Attila, Marencsák Kitty és Jecsmen Krisztián vett részt az akcióban.

            A gyerekekhez nem üres kézzel indultunk, hanem a hunfalvys diákok és tanárok által összegyűjtött pénzadománnyal és apróbb ajándékokkal . Ezeket a meglepetéseket egy-egy fehér zsákban adtuk át, melyeket a mi kedves iskolatitkárnőnk, Szávin Gizella készített.

            Dél körül érkeztünk meg Ajkára, s az autóból kiszállva rögvest a kíváncsiskodó szempárok kereszttüzébe kerültünk. Rövid megbeszélést és egyeztetést tartottunk a kolontári iskolaigazgatónővel, majd követtük az emeletre, ahol már vártak minket a gyerekek. Az első perctől kezdve baráti hangulat uralkodott az osztályteremben. Plánk Tibor igazgató úr köszöntője  után, feltette azt a kérdést, hogy szerintük milyen nyelveket lehet tanulni a Hunfalvyban. A diákok feltételezték, hogy az angol, német és orosz mellett a szlovák, svéd és kínai nyelvet is tanítják nálunk.

            A rövid ismerkedés után minden várakozást felülmúló boldogságot tapasztaltunk a kicsik arcán, amikor kibontották csomagjaikat, melyek tartalma: egy plüssmaciból, egy perselyből, (ami 40.000 Ft-ot rejtett magában) egy hunfalvys emlékérméből és egy jelvényből állt. Nem lehet leírni szavakkal azt a közvetlenséget, amit az ajándékok átadásánál éreztünk. A szituáció olyan volt, mintha a télapó érkezett volna hozzájuk. Nekünk óriási öröm volt adni, nekik pedig hatalmas öröm volt kapni. A kisfiúknak Kitty adta át a meglepetéseket, akik egy kicsit zavarba is jöttek szépségétől, míg a kislányoknak Krisztián, akinek a sármja pirosra festette arcocskájukat.

            Végül, de nem utolsó sorban az igazgató úr átadott 67.200 Ft-ot a kolontári általános iskola igazgatónőjének, aki ezt meghatódottan fogadta, különösen azért, mert a Hunfalvy volt az első olyan intézmény, amelyik először nyújtott közvetlen segítséget a katasztrófa által sújtott gyerekeknek.

            Kitörő örömmel fogadták, hogy találkozásunk pillanatait megörökítettük, és arra kértek bennünket, hogy az elkészült felvételekből küldjünk nekik emlékbe. Feladatunk végeztével összeálltunk egy közös képre, amin érezhető az a légkör, ami ott körbevett bennünket. Az a légkör, aminek segítségével átérezhettük, milyen jó segíteni a rászorulókon és milyen élmény egy csöppnyi boldogságot csempészni embertársaink szívébe.”

Budapest, 2010. október 20.

Samu, Atosz, Kitty, Krisztián

ÖSSZEGZÉS

A nagyszerű kezdeményezés jóvoltából a hunfalvys diákok és tanárok 207.200 Ft-t gyűjtöttek össze, a felhíváshoz a Global Faktor pedig 500.000 Ft-tal csatlakozott. Így összesen 707.200 Ft-ot adtunk át.  Mind a 16 kolontári diák illetve családja 40.000 Ft-ot kapott, az iskola pedig 67.200 Ft-ot. A két iskola közti kapcsolatot nem tekintjük ezzel lezártnak, tervezünk további találkozási lehetőségeket, például egy tavaszi kirándulást Budapestre. 

További javaslatokat, támogatási lehetőségeket szívesen várunk.

Büszke vagyok mindenkire, aki adományával segített.. 
Külön köszönet Marencsák Kittynek, Králik Samunak, Fejős Attilának , Jecsmen Krisztiánnak a sok-sok munkáért.

Folytatjuk. Folytatjuk?

Plánk Tibor, 

igazgató 

Október 23.

1956-os forradalom és szabadságharc története a magyar történelem legfényesebb lapjai közé tartozik. Még azokban az országokban is, ahol keveset tudnak kultúránkról, hagyományainkról, erről a dátumról már hallottak, ezt a magyar néphez kötik, annak ellenére, hogy meglehetősen rövid periódusa volt történelmünknek.

Egykor két szuperhatalom vetélkedése határozta meg a világ történelmét. Magyarország - reménykedve az USA segítségében - az elviselhetetlen szovjet típusú diktatúrával szembefordult, hogy egy élhetőbb világot teremtsen magának. Az itt élők nem akartak semmi mást, csak békés átalakulást. Egy emberarcú, demokratikusan működő országot álmodtak maguknak, ahol legelemibb emberi jogaikat gyakorolhatják, ahol nem kell többé hazugságban élniük, vállalhatják bátran önmagukat – egyszóval szabadok lehetnek. Ám a vágyak hamarosan szembesültek a kegyetlen valósággal, egy birodalom hadserege sorakozott föl, hogy eltiporja az ellenállást. Az eredmény nem volt kétséges, mégis megpróbáltak ellenállni és kitartani, amíg lehetett - kézifegyverekkel harcolva tankok ellen.

Akár 1848-ról, akár 1956-ról esik szó, a diákok időnként megkérdezik, miért is ünneplünk elbukott forradalmakat, miért nem gyásznapként emlékezünk ezekre a dátumokra. A válasz egyszerű: a forradalom első napjait az öröm határozza meg, a zsarnokság lerázásának mámoros érzése, a szabadság megélése. Az 1956-os forradalom és szabadságharc, bár vérbe fojtották, megrengette a világot, megkérdőjelezte a kialakult status quot. Ráadásul nem lehetett többé nyílt diktatúrával kormányozni az országot. Az akkor történtek alapozták meg mai demokráciánk születését és működését.

Iskolánkban ezúttal nem tartottunk központi ünnepséget, intimebb keretek között, osztályonként emlékeztünk meg erről a nevezetes dátumról. A legtöbb osztály október 20-ára szervezte meg a programját. Minden osztály dönthetett, hogyan szervezi meg a maga ünnepségét. Megtehették ezt – többek közt - önállóan készített műsorral, így tett a 9. A, 9. B, 12. C, 12. Af és a 11.A. A legtöbb osztály megnézett egy – a témához kapcsolódó – játék- vagy dokumentumfilmet (a játékfilmek közül Mészáros Márta A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója c. művét, Sándor Pál Szerencsés Dánieljét, Goda Krisztina Szabadság, Szerelem c. alkotását, Vágvölgyi B. András Kolorádó Kidjét; a rendelkezésre álló dokumentumfilmek közül a Kóthy Judit - Topits Judit rendezőpáros nevével fémjelzett Forró ősz a hidegháborúban - Magyarország 1956-ban c. munkát, valamint Colin K. Gray és Megan Raney alkotását, A szabadság viharát), ennek a programnak elmaradhatatlan kelléke volt a filmet követő beszélgetés. Néhány osztály bejárta a forradalom és szabadságharc egyes budapesti helyszíneit, a 11. D osztály a 301-es parcellánál volt. A megemlékezés bármelyik módját is választották az osztályok, emlékezetes volt számukra ez a nap.

Kolontár – volt egyszer egy iskola

(Diákok által készített film)

Kolontár Veszprém megyei község volt. Az első feljegyzés a faluról még Szent István korából származik (1019-ből). Túlélte a tatárjárást, a török hódoltság korát követően német gazdák vásárolták meg területét, mivel jó minőségű földje kedvezett a mezőgazdasági tevékenységnek. A településnek 1751 óta volt iskolája, Táncsics Mihály is tanított itt (1820 decemberétől fél évig volt segédtanító). A falu határában volt egy 58 hektáros víztározó, amelyet a horgászok mindig szívesen kerestek fel.

Ez a község többé nem létezik, pusztulását annak a gyárnak köszönheti, amely kenyeret adott a körzetben sok embernek, az Ajkai Timföldgyárnak. 2010. október 4-én fél egykor átszakadt a gyár vörösiszap-tározójának gátja. A mérgező áradat megindulására nem figyelmeztetett senki, hihetetlen gyorsasággal körülbelül 700 000 köbméter lúgos iszap árasztotta el a falut. A szennyezés a Torna-patak völgyében Devecser felé folyt tovább, Devecsert és az útjába kerülő további településeket, településrészeket tönkretette. Október 9-én reggel kiderült, hogy egész Kolontárt ki kell üríteni, mert tovább gyengült a zagytározó gátjának északi fala.

Kolontár nincs többé. 816 lakosából eddig 8 halt meg az ipari katasztrófa következtében, a szerencsésebbek rokonoknál, barátoknál húzzák meg magukat, a többiek ajkai befogadó-állomásokon kaptak segítséget. Lassan a remény is elszáll, hogy az egykor virágzó településen ismét otthonra lelhetnek.

Az iskola, ahol egykor Táncsics is tanított az enyészeté lett. Pedig egy közösség életében - legyen az kicsi vagy nagy - az utódok jelentik a reménységet.

Diákjaink is olvassák, nézik a híreket, döbbenetes számukra, hogy Magyarország a világ médiumaiban ezzel a szörnyű eseménnyel került a címoldalra, rólunk szólnak a hírek már több, mint egy hete a CNN és a BBC adásaiban.

Králik Samu 12. B osztályos tanuló nem akart többé ölbe tett kézzel ülni, úgy döntött, ahhoz a közösséghez fordul, amely az ő mindennapi életének legfontosabb színtere, az iskolához. Megkereste az IDB-t, hogy a segítségüket kérje. Melléjük állt a diákönkormányzat munkáját segítő tanárnő, Ugrai Ivánné. Elsősorban a helybeli általános iskolán szerettek volna segíteni. Először arra gondoltak, hogy tartós élelmiszereket és vegyvédelmi eszközöket visznek a helyszínre, Jecsmen Krisztián felajánlotta, segít abban, hogy mindezt Kolontárra szállítsák. Végül a Vöröskereszt és a helyi önkormányzat dolgozóival is beszéltek, és ekkor egyértelművé vált, hogy a pénzadománynak tudnák legnagyobb hasznát látni a rászorulók. Králik Samu, Fejős Attila és Marencsák Kitty készítettek egy rövid filmetűdöt, amelyben felhívták a Hunfalvy diákjainak figyelmét kezdeményezésükre.

Iskolánk igazgatója, Plánk Tibor nagyszerű és nemes  kezdeményezésnek találta a diákok elképzelését, lehetővé tette, hogy az elkészült kisfilmet kedden a hatodik órában minden diák láthassa. A filmben látható felhívás szövege a következő: „Iskolánk diákönkormányzata - a kolontári általános iskolával együttműködve – útjára indított egy segélyakciót, melyben a rászorultakat segítjük. Az áldozatoknak főként pénzbeli támogatásra van szükségük! Lehetőség szerint 200 Ft-tal mindenki járuljon hozzá a közös ügyhöz.”

Az adományokat október 12. és 15. között várjuk. Részletes információval az IDB titkárok és az osztályfőnökök szolgálhatnak. A közmondás szerint: „Kétszer ad, ki gyorsan ad.” Tegyünk így mi is.

Csillagtúrán voltunk

Fotók

A rossz időjárási viszonyok miatt tavasszal többször is el kellett halasztani az iskolánkban szokásos (DÖK-napon szervezett) csillagtúrát. Ezúttal szép őszi napra virradtunk, amely éppen alkalmas volt a kirándulásra és az akadályversenyre.

Az osztályok különböző helyszínekről, eltérő időpontokban indultak a hűvösvölgyi Nagyrét felé, amely a budapestiek egyik kedvelt kirándulóhelye. Miután megérkeztek, a diákoknak négy feladatot kellett megoldaniuk az akadályverseny egyes állomásain. Megmutathatták - többek közt - mennyire jártasak a sportban, az elsősegélynyújtásban, hogyan tudnak együttműködni egy-egy ügyességet is kívánó feladat elvégzésében.

A feladatok teljesítése után, ha volt kedvük, még maradhattak, hogy sétáljanak, kiránduljanak egyet a környéken. Reméljük, ez a kis kikapcsolódás jót tett az osztályoknak, így ezen a héten újult erővel élhetik mindennapjaikat az iskolában.

Megszülettek a csillagtúrán rendezett vetélkedő eredményei. Első helyezést ért el a 12. B (osztályfőnökük Szilágyi Szilvia tanárnő), második lett a 13. F (osztályfőnökük Ugrai Ivánné tanárnő), a harmadik helyet a 11. A osztály (osztályfőnökük: Galgóczy Gábor tanár úr) szerezte meg. A zsűri a csapatok gyorsaságát is értékelte, a leggyorsabb a 10. B (osztályfőnökük: Nagy Andrea) volt, ezért az osztály külön díjban részesült.

A győztesnek, a helyezetteknek és a díjazottnak gratulálunk.

LESZ HÉTFŐN CSILLAGTÚRA :)

Kirándulóidő várható hétfőn.
A hőmérséklet több fokkal elmarad az ilyenkor szokásostól, de alapjában véve kellemes őszi időben lesz részünk. Így a régóta tervezett, az egész iskolát megmozgató kirándulást megtarthatjuk. Mindenkinek kellemes túrázást kívánunk.
 

Időjárás-előrejelzés hétfőre
www.idokep.hu 

Hétfőn reggelre kevés felhő, többnyire derült égbolt valószínű. Gyenge marad a légmozgás, többfelé teljesen leáll a szél, foltokban ismét ködfoltok képződhetnek. A minimumok -1 és 4°C között várhatóak, de helyenként gyenge fagyra is készülhetünk. Délután sok napsütésre, csak gyenge felhősödésre van kilátás, csapadék továbbra sem várható. A gyenge változó irányú légmozgás mellett 13-16 °C közé melegszik a levegő.

Október 6.

Nemzeti gyásznapjaink közé tartozik ez a nap. 1849. október 6-án Aradon agyonlőtték Kiss Ernő honvéd altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos alezredest, majd pedig felakasztották Poeltenberg Ernő lovag, Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly gróf honvéd tábornokokat. Pesten kivégezték Fekete Imre kóspallagi parasztembert, és agyonlőtték Batthyány Lajos grófot, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Ők mindannyian életüket áldozták azért, amiben hittek – a magyar szabadságért.

A történtek napjainkig meghatározó szerepet játszanak a magyar identitástudatban. Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján megkezdődött, utolsó szavaikat, cselekedeteiket szájhagyomány őrizte meg.

Minden magyar középiskolában megemlékeznek erről a napról, így történt ez a Hunfalvyban is.  A szerdai osztályfőnöki órák ennek jegyében zajlottak le. Az osztályok az osztályfőnökkel közösen dönthettek a megemlékezés módjáról, a tanulók készülhettek rövid műsorral, beszámolóval az eseményekről és a mártírokról, de külső helyszínre is vonulhattak az osztályfőnöki óra keretében, elmehettek a Batthyány-örökmécseshez, vagy meglátogathatták a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet.

 A fényképek a 12. Bf osztály megemlékezésén készültek. Először Vörösmarty Mihály sírjánál álltak meg, ahol az egyik diák elszavalta a Szózatot, majd Kossuth, Batthyány és Deák mauzóleumánál tartott egy-egy tanuló rövid kiselőadást, megálltak Görgey Artúr vas sírkeresztjénél is, hogy megemlékezzenek a szabadságharc legkiemelkedőbb hadvezéréről.

Hunfalvysok Nantes-ban

Az utazás

Az utazás úgy kezdődött, hogy kirángattuk a bőröndöket az iskolakapun, aztán a könnyes búcsú, és már el is indult a buszunk a Corvin térről, két országon át Párizs felé. Már akkor érezte mindenki, hogy ez egy felejthetetlen kirándulás lesz.   

Egy hosszú délután és éjszaka után irány a „fények városa”! Megrohamoztuk Párizst és kisebb-nagyobb csoportokban másfél nap alatt sok látnivalót felfedeztünk, megörökítettünk (Notre-Dame, Louvre,Sacré Coeur, Eiffel torony, Concorde tér, Diadalívek).  Aztán eljött a péntek öt óra és megérkeztünk Nantes-ba. Egy kicsit mindenki megszeppent, amikor le kellett szállni a buszról és nem volt más lehetőség, franciául kellett beszélni. De ez a kezdeti izgalom hamar megszűnt, amikor „haza” mentünk, és mindenki megismerte az új családját. Túl sok idő azonban nem volt a kipakolásra, mert már esteledett és indulni kellett a többiekkel találkozni. Mindenki fülig érő szájjal várta a másikat és levegővétel nélkül mesélte, hogy milyen a családja, milyen finomat főztek és milyen szuper a szobája. A családi hétvége gyorsan eltelt és hétfő reggel lett, amikor az iskolában kissé fáradtan sorakoztunk. Az iskola igazgatóhelyettese üdvözölt bennünket, majd megebédeltünk és elindultunk Nantes-ban városnézésre. A polgármesteri hivatalban egy kis fogadás keretében köszöntötték a csoportunkat.

Kedd reggel először St. Nazaire-ban álltunk meg, ahol még egy II. világháborús tengeralattjárót is megtekinthettünk. Aztán a szemünk elé tárult a végtelen óceán és megálltunk a La Baule „plázson” , hogy kagylót gyűjtsünk, sétáljunk a parton, vagy csak gyönyörködjünk a  csodálatos látványban.  Ezután Guérande, egy helyes kis városka volt a következő megálló, ahol lehetőségünk volt enni, inni, vásárolni.  A délután fennmaradó részét a Côte Sauvage parton töltöttük, ahol a hatalmas sziklákon be tudtunk mászni a tengerig és találtunk medúzát, kagylótelepeket és persze jól szórakoztunk együtt.  Este fáradtan és élményekkel (és kagylókkal) tele tértünk haza. Másnap reggel a fontevraud-i apátságban kezdtünk, ahol egy lenyűgöző idegenvezetést hallhattunk, rengeteg érdekes információval.  Utána Saumur városában kaptunk szabadidőt, hogy aztán újult erővel tekintsük meg a gyönyörű Loire-menti kastélyt.

Csütörtökön reggel egyenesen St. Malo csodálatos és szemet gyönyörködtető városába mentünk, ahol a városfalon körbe tudtunk sétálni az óceán partján, és ahol megtanultuk, hogy nem szabad finom szendviccsel etetni a sirályokat, mert megvadulnak és megtámadnak. J  Majd arra a helyre vitt minket a busz, amit a legtöbben vártak már, ez a Mont Saint Michel volt. Egy csodálatos kolostor-erőd a Loire és az óceán találkozásánál. Már a buszból mindenki csillogó szemekkel bámulta, de a legnagyobb elégedettség akkor öntött el minket, amikor megmásztuk a végtelennek tűnő lépcsőket a kis utcákon, magunk mögött hagyva a hatalmas turista tömeget. A kanyargó Loire és a végtelen óceán látványa lenyűgöző volt.

 Ezután elégedetten mentünk haza és töltöttünk egy estét a barátainkkal. Másnap még megnéztük Nantes reneszánsz kastélyát, ahol az utolsó bretagne-i hercegnő lakott. A kastély ma múzeum, ahol interaktív játékokkal is játszhattunk és rengeteg érdekes makettet, plakátot, képet nézhettünk meg. Bár délután szabad programunk volt, a lehetőségeink korlátozottak voltak, mert rossz idő volt, a héten szerencsére először. Az utolsó estét így is mindenki nagyon élvezte, majd másnap reggel kissé szomorúan, de elindultunk haza, hogy huszonnégy óra utazás után végre elmondhassuk: Mindenhol jó, de legjobb otthon! :)

Készítette: Pető Brigitta 13.f

Fotók Ugrai Erika és Nagy Andrea tanárnőktől