Kolontár – volt egyszer egy iskola

(Diákok által készített film)

Kolontár Veszprém megyei község volt. Az első feljegyzés a faluról még Szent István korából származik (1019-ből). Túlélte a tatárjárást, a török hódoltság korát követően német gazdák vásárolták meg területét, mivel jó minőségű földje kedvezett a mezőgazdasági tevékenységnek. A településnek 1751 óta volt iskolája, Táncsics Mihály is tanított itt (1820 decemberétől fél évig volt segédtanító). A falu határában volt egy 58 hektáros víztározó, amelyet a horgászok mindig szívesen kerestek fel.

Ez a község többé nem létezik, pusztulását annak a gyárnak köszönheti, amely kenyeret adott a körzetben sok embernek, az Ajkai Timföldgyárnak. 2010. október 4-én fél egykor átszakadt a gyár vörösiszap-tározójának gátja. A mérgező áradat megindulására nem figyelmeztetett senki, hihetetlen gyorsasággal körülbelül 700 000 köbméter lúgos iszap árasztotta el a falut. A szennyezés a Torna-patak völgyében Devecser felé folyt tovább, Devecsert és az útjába kerülő további településeket, településrészeket tönkretette. Október 9-én reggel kiderült, hogy egész Kolontárt ki kell üríteni, mert tovább gyengült a zagytározó gátjának északi fala.

Kolontár nincs többé. 816 lakosából eddig 8 halt meg az ipari katasztrófa következtében, a szerencsésebbek rokonoknál, barátoknál húzzák meg magukat, a többiek ajkai befogadó-állomásokon kaptak segítséget. Lassan a remény is elszáll, hogy az egykor virágzó településen ismét otthonra lelhetnek.

Az iskola, ahol egykor Táncsics is tanított az enyészeté lett. Pedig egy közösség életében - legyen az kicsi vagy nagy - az utódok jelentik a reménységet.

Diákjaink is olvassák, nézik a híreket, döbbenetes számukra, hogy Magyarország a világ médiumaiban ezzel a szörnyű eseménnyel került a címoldalra, rólunk szólnak a hírek már több, mint egy hete a CNN és a BBC adásaiban.

Králik Samu 12. B osztályos tanuló nem akart többé ölbe tett kézzel ülni, úgy döntött, ahhoz a közösséghez fordul, amely az ő mindennapi életének legfontosabb színtere, az iskolához. Megkereste az IDB-t, hogy a segítségüket kérje. Melléjük állt a diákönkormányzat munkáját segítő tanárnő, Ugrai Ivánné. Elsősorban a helybeli általános iskolán szerettek volna segíteni. Először arra gondoltak, hogy tartós élelmiszereket és vegyvédelmi eszközöket visznek a helyszínre, Jecsmen Krisztián felajánlotta, segít abban, hogy mindezt Kolontárra szállítsák. Végül a Vöröskereszt és a helyi önkormányzat dolgozóival is beszéltek, és ekkor egyértelművé vált, hogy a pénzadománynak tudnák legnagyobb hasznát látni a rászorulók. Králik Samu, Fejős Attila és Marencsák Kitty készítettek egy rövid filmetűdöt, amelyben felhívták a Hunfalvy diákjainak figyelmét kezdeményezésükre.

Iskolánk igazgatója, Plánk Tibor nagyszerű és nemes  kezdeményezésnek találta a diákok elképzelését, lehetővé tette, hogy az elkészült kisfilmet kedden a hatodik órában minden diák láthassa. A filmben látható felhívás szövege a következő: „Iskolánk diákönkormányzata - a kolontári általános iskolával együttműködve – útjára indított egy segélyakciót, melyben a rászorultakat segítjük. Az áldozatoknak főként pénzbeli támogatásra van szükségük! Lehetőség szerint 200 Ft-tal mindenki járuljon hozzá a közös ügyhöz.”

Az adományokat október 12. és 15. között várjuk. Részletes információval az IDB titkárok és az osztályfőnökök szolgálhatnak. A közmondás szerint: „Kétszer ad, ki gyorsan ad.” Tegyünk így mi is.