Kolorádó Kid
Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját a 12. Bf a Kolorádó Kid c. film megtekintésével ünnepelte meg. A film címe kapcsán azt hittem, egy olyan személy lesz a főszereplő, aki Kolorádóban él, élt vagy élni szeretne. Érdekes, hogy csak a film utolsó fél percében derült ki: a szereplő ma is ott él. A film egy Kreuzer Béla nevű fiatalemberről szól, aki részt vett az 56-os forradalomban, és emiatt letartóztatták. De ne haladjunk ennyire előre.
A film ott kezdődik, hogy egy brit újságíró Magyarországra látogat, hogy beszámoljon a világnak, mi minden történik itthon. És hirtelen előre ugrunk az időben (hol 3 évet, hol egy napot, hol pedig tizenöt évet). Az időugrással együtt a helyszínek is változnak. Ennek hatására kicsit nehezebben lehet követni a történet menetét, ugyanakkor az ugrások között van logikai kapcsolat. A viszonylagos jelenből, ami 1959-ben játszódik, a főszereplő visszaemlékezik, mi és hogyan történt 56-ban.
A következő probléma, amivel én szembesültem az, hogy a szereplők nagyon sok esetben használnak szlenget. Nem is lenne ez olyan nagy baj, mivel a fiatalabb korosztály minden nap alkalmaz ilyen szavakat, csak az a probléma, hogy ezt túlzásba vitte a rendező. Olyannyira, hogy voltak olyan részek, ahol nem értettem, miről beszélnek a szereplők, mert tele volt rövidítésekkel és szleng kifejezésekkel. Én, annak ellenére, hogy ismerem a mai szlenget, gyakran elgondolkodtam, mit is mondott Králik Jóska pl. a lóversenypályán. A rendező szándéka világos: a szleng használata azért kellett, hogy átadja az akkor élő fiatalok életérzését, de ettől sokszor érthetetlenné vált a néző számára a film szövege.
A korabeli élet bemutatása nagyon jól sikerült, még akkor is, ha nem éltem abban az időszakban. A ruhák, a zenék, a szórakozóhelyek természetesnek hatnak. A jelmezek és a díszletek korhűek. Érezni lehet még ezen felül a Nyugat berobbanását az akkori Magyarországra, ez a már említett szleng szövegekben is érzékelhető. Ez a film lehetőséget teremtett arra, hogy beleéljem magam a látott eseményekbe, úgy éreztem magam, mintha én is ott ültem volna Kreuzer mellett a börtönben.
Ha összehasonlítom egy másik hasonló témájú művel, a „Szabadság szerelemmel”, akkor azt látom, hogy a két film más-más oldalról közelíti meg az eseményt. A Szabadság szerelemben a forradalmat egy izgalmas nézőpontból élhetjük át, hiszen a harc kapja a legnagyobb szerepet. A Kolorádó Kid inkább azoknak az embereknek a szemszögéből ábrázolja a kort, akik minél hamarabb ki akartak kerülni ebből a nehéz helyzetből, néhányan el is menekülnek az országból. Ez kevésbé izgalmas, mint tankok ellen harcolni, de legalább a rendező valami újat alkotott, és nem a lerágott csontot dobta oda a közönség elé.
A Kolorádó Kid története túl hosszúra nyúlik, feleslegesen sok idő telik el egy-egy színtéren, amitől olyan, mintha megállt volna az idő. A rendező keveset foglakozott a szereplők indítékaival, pedig ez érdekesebbé, kerekebbé tehette volna a filmet.
Összegezve a tapasztalataimat azt mondhatom, nem tökéletes a film, de melyik az? Nincs olyan alkotás, amelyik minden szempontból hibátlan, ez a magyar filmekre is vonatkozik. Túlságosan távol vagyunk még Hollywood-tól, de ez nem ok arra, hogy a magyar filmek közül ne legyen néhány olyan, amelyik elismerést érdemelne. Bár jó kis film volt, de azért nem fog a kedvenceim közé tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése