Magyar-német diákcsere

 

Iskolánk az idei tanévben is megrendezte a hagyományos német-magyar diákcserét, melyen 9 magyar és 9 német diák vett részt, valamint két kísérő tanárunkat sem szabad elfelejtenünk, Matók Rita tanárnőt és Herr Schumacher, német tanárt. Az első fordulóban a német tanulók jöttek el hozzánk áprilisban, mi pedig június első felében utazhattunk ki Németországba.

Április 23-től 29-ig együttesen bejártuk Budapestet és környékét. Ellátogattunk a Parlamentbe, az Operaházba, a Bazilikába, és még Visegrádra, valamint Esztergomba is szerveztünk egy egynapos kirándulást. Délutánonként kis csoportokban elmentünk vásárolni, bowlingozni, palacsintázni. A búcsúestet pénteken tartottuk, amikor közösen grilleztünk a Nógrád megyei Bercelen. Nagyon jól éreztük magunkat azon a héten, és alig vártuk, hogy mi is kiutazhassunk hozzájuk.

Június 4-én izgatottan várakoztunk a repülőtéren, örültünk annak, hogy ismét találkozhassunk cserediákjainkkal. Délután szállt le a gépünk Dortmundban, ahonnan 1 órás autózás után jutottunk el Telgtébe, ahol a barátaink iskolába járnak.

Minden nap érdekes programokon vehettünk részt, beültünk különböző órákra, bejártuk a várost, elutaztunk többek között Münsterbe, Warendorfba, sőt még egy napra Kölnbe is ellátogattunk. Köln nagyon szép város, rengeteg látnivalója van. Megnéztük a híres kölni dómot és a Lindt Csokoládé Múzeumot. Az időjárás sajnos nem volt kedvező, folyton esett, nem a szokásos nyári hőmérséklet volt.

Itt is megtartottuk a hagyománnyá vált búcsúbulinkat, ahol megkóstolhattuk a német specialitásokat. Sajnos lassan eljött a vasárnap, amikor hazautaztunk, és el kellett búcsúznunk az új barátainktól. Megbeszéltük velük, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot, és esetleg meg is látogatjuk egymást a nyáron.

Kiss Gréta, Vig Júlia (11. E)

Szentivánéji álom – a 10. D előadásában

2012. június 14.

Ahogyan a felkészítő tanár látta

Shakespeare műveinek megértése, fordulatos történeteinek, költői nyelvének befogadása nemcsak az irodalomszeretők és a műértők kiváltsága. Ha a Mester nem próbál meg a nézők széles rétegeihez szólni, nem is számíthatott volna arra, hogy alkotásai, színészi és színházszervezői tevékenysége eltartja a XVI-XVII. századi Londonban. Nem létezett még a tömegkultúra –elitkultúra ellentéte. Shakespeare szórakoztatni akart, és megtalálta a nézők szívéhez vezető utat.

A 10. D vizsgadarabja, a Szentivánéji álom, bár vígjáték, látszatra tündérmese, mégsem tartozik a könnyen értelmezhető alkotások közé. A cselekmény három különböző szálon folyik, hol egymástól függetlenül, hol egymással összekapcsolódva. Sok bonyodalom után végül a kézművesek előadhatják bohókás tragédiájukat, mindenki megtalálja a párját, Oberon és Titánia kibékülnek, a közönség pedig elégedetten térhet haza, hiszen helyre állt a világ rendje – legalábbis a színpadon.

Nádasdy Ádám modern fordítása sokat segített abban, hogy a diákok hamar megértsék a darab lényegét, és boldoguljanak a szövegtanulással. Komoly gondot okozott a beszédtechnika. Az utolsó próbákon már jobban tudtak figyelni a megfelelő artikulációra, beszédtempóra, hangerőre, azonban a bemutatón az izgalom újra visszavetette néhányuk teljesítményét. Azt is belátták, hogy nem feltétlenül a szerep hosszúsága okozza a legnagyobb problémát, sokkal nagyobb kihívást jelenthet egy-egy karakter megformálása során a megfelelő arcjáték és mozdulat kivitelezése. 

Az osztály együttműködési készsége sokat fejlődött a projektmunka során. Mindez az osztályfőnök - Szabó Eszter – hathatós segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna. A zenei aláfestés, díszletek, jelmezek, plakátok, meghívók megtervezése és kivitelezése éppúgy hozzátartozott a feladathoz, mint maga a játék. A zenét, Pukk – előre felvett – „hasbeszélő” részét pontosan kellett elindítani és megállítani ahhoz, hogy ne akadjanak el egy-egy résznél a szereplők.

Örömmel gondolok vissza erre a néhány hónapra, jó volt látni, ahogyan megküzdöttek a feladattal, segíteni abban, hogy kétségeiket, holtpontjaikat legyőzzék. Sokszor betegen is bejöttek, hogy ne hagyják cserben a többieket, s ez az előadás napján is így történt. Büszke vagyok rájuk, és remélem, az itt szerzett tapasztalataikat más területen is tudják majd hasznosítani.

Kőnigné Pénzes Edit

A kéttannyelvű angol csoport (9.F/2.) beszámolója

2012.június 5. 17 óra tetőtér

Osztályfőnök: Barta Gabriella

Felkészítő tanár: Réffy Anna

Informatika tanár: Szőke Imre

Egy esős pénteki napon bejött a tanárnő az iskola legkisebb termébe, azzal a hírrel, hogy péntekenként színdarabozni fogunk tanulás helyett. Az osztály hirtelen csendben lett, nem értettük, hogy mit kéne csinálni. Réffy Anna tanárnő megkérdezte, hogy mi szeretnénk-e írni, vagy pedig válasszunk egy kész darabot. Az osztály inkább az írásnál maradt, mert sokkal izgalmasabbnak tűnt. Tudtuk, hogy nehéz munka lesz, mert mindent bele szerettünk volna rakni, amit tanultunk az év folyamán, de úgy túl hosszú lett volna. A hatékonyabb munka érdekében csapatokba álltunk, az elején természetesen nem ment zökkenőmentesen, de a veszekedések ellenére egész jól haladtunk.

A történet alapja a Föld megmentése volt az ufók segítségével. Összegyűjtöttük a Földre káros hatásokat, és ezekből Power Point-os prezentációkat készítettünk. A dekorációval kicsit kínlódtunk, de ettől eltekintve elég jól sikerültek, és illettek az előadáshoz. A jelmezkészítést Réffy Anna tanárnő szívesen elvállalta.

A történet a jövőben játszódik (20 év múlva). Az elején kisebb jeleneteket adunk elő az elképzelt felnőttkorunkról, amelyek végén minden a fejetetejére áll, mert elrabolnak az ufók. Az űrhajón rájövünk, hogy a szakközépiskolában osztálytársak voltunk és felidézzük a vicces emlékeket.

Az előadás napján mindenki nagyon izgult, de már vártuk, hogy megmutathassuk tudásunkat, amit az évfolyamán szereztünk. A legnagyobb izgalmat a szituációs rész váltotta ki, mert azt ott helyben húztuk ki, és rögtönözni kellett. Minden teljesen jól ment, amíg az utolsó borítékig el nem jutottunk, mert abban nem volt semmi. Szerencsére a számítógépen megvolt, úgyhogy onnan tudhattuk, hogy miről kell beszélni.

Összességében az előadás jól sikerült, az igazgató úr megdicsért minket, a szülőknek is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem mindenki értette. Mi is élveztük az előadást, mert kicsit kipróbálhattuk a színészkedést, és kiléphettünk a szürke hétköznapokból. Örülünk, hogy erre lehetőséget kaptunk.

Gábos Adrienn, Vágfalvi Mercédesz (9.F/2)

Stílusgyakorlat – franciául

A 9. F osztály  1. csoportjának bemutatója

Június 7-én került sor a 9. F francia kéttannyelvű részének nyelvi-informatikai előadására. A tanulók először négy csoportban mutattak be hétköznapi szituációhoz kötődő jeleneteket. A ruházattal kapcsolatos szókincsüket egy elképzelt divatbemutató keretében ismerhettük meg, a világ konyháin végigpillantva megtudhattuk, hogyan tudnak az ételekről beszélni, az utazás témakörében is otthonosan mozogtak, végül a lakás, az otthon következett.

A második részben Raymond Queneau Stílusgyakorlatok c. művéből kaphattunk ízelítőt – természetesen franciául. Az író könyvében egyetlen egyszerű történetet variál éppen kilencvenkilenc-féle módon. Bognár Róbert fordítása eredetileg egy színpadi előadás szövegkönyveként jelent meg. A franciául tanulók számára nagy élményt nyújtó irodalmi alkotás szinte kínálta magát a feldolgozásra. Hogy a közönség is értse, miről van szó a háttérben megjelent a kivetítőn magyarul is az éppen előadott rész.

Az előadás létrehozásában fontos szerepe volt Bartha Gabriella tanárnőnek, aki egyben az osztály osztályfőnöke is, valamint Géczy Judit és Marie Ménétrier tanárnőknek. Az informatikai részhez Tarcza Tímea tanárnő nyújtott segítséget.

A terepasztal lovagjai - A 10. E előadása

A 10. E osztály drámavizsgája a kortárs magyar irodalomhoz kapcsolódott. Fábri Péter alkotását dolgozták fel. Az1953-ban született író, költő, drámaíró, dalszövegíró és műfordító az egyik ifjúkori versében így jellemezte saját magát: „Kamasz leszek halálomig.” A Parszifál titka c. műve igazolja ezt a kijelentését. 

A darabot 2007-ben mutatta be a Kolibri Színház, a rendező (Novák János) akkor elsősorban a kisebbeket célozta meg ezzel a mesekomédiával, bár a Gyalog galopp humorát idéző darab rejtett (vagy nem is annyira rejtett) utalásaival, abszurdba hajló történetével, poénjaival, sokkal inkább való a tizenéves és a felnőtt nézőknek, mint a gyerekeknek.

Parszifál története az utazás toposzához kapcsolódik. Az ártatlan, a világról semmit sem tudó ifjút – az anyai figyelmeztetés ellenére – elragadja a lovagok ragyogónak vélt élete. Elindul a felnőttek világába, hogy beavatást nyerjen. A szokatlan udvartartás, amelyben Artúr király jobban kedveli a terepasztalt, mint a kerekasztalt, ugyan kissé meglepi, végül azonban sok-sok furcsa kaland után miközben a Grált keresi, rátalál a nagybetűs TITOKRA, amit a közönségnek is meg kell tudnia: „Add tovább a többieknek: /te magad vagy a titok. /Te zártad be azt az ajtót, s te vagy, aki kinyitod. /Magad látod a tükörben, /te mész át a nagy folyón, /nincsen nálad nagyobb rejtély, /nincs az egész földgolyón.”

A diákok hamar belefeledkeztek a játékba. Vívtak, szaladtak, szócsatákba bonyolódtak, ahogyan kell. Az előadás érdekessége volt, hogy a díszletek függönyei is kellékként szolgáltak, amelyekkel érzékeltetni lehetett a változó helyszíneket. A 10. E felkészítő tanára Géczyné Megyeri Marianna tanárnő volt, aki a projektmunka során végig számíthatott az osztályfőnök, Trautmann Szilvia tanárnő segítségére.

A 9. D osztály nyelvi bemutatója

A 9. D osztály a tanév során megszerzett nyelvi-informatikai ismereteit csillogtathatta meg május 22-én egy előadás keretében. Az tanulók különböző angoltudással érkeztek iskolánkba, ezért két csoportban tanulják a nyelvet: egy kezdőben és egy haladóban.

Mindkét csoport tagjai - egy rövid diavetítés segítségével - egyenként bemutatkoztak, elmondták magukról angolul, amit a legfontosabbnak gondoltak. Az előadás a kezdő csoport tréfás jeleneteivel vette kezdetét. Az öreg indiánról kiderült, hogy képes megmondani, milyen lesz az időjárás – a rádió segítségével, az ügyetlen bankrabló nem boldogult a makacskodó banktisztviselőkkel. Pórul járt, buta turisták, neveletlen mozilátogatók, fogorvostól menekülő betegek kalandjai elevenedtek meg a színpadon. A diákok szép kiejtéssel, érthetően beszéltek, örömmel játszották el a vicces figurákat, ötletes jelmezek, vetített díszletek tették még érdekesebbé a bemutatót. A csoport angoltanára Szondi Gyöngyi tanárnő volt, az informatikai rész kivitelezésében Szőke Imre tanár úr segített.

A haladó csoport egy összefüggő „miniszíndarabot” adott elő, amelynek témáját ők találták ki, a kivitelezésben Nagyné Lévay Andrea tanárnő volt segítségükre, informatikából Bogos Tatjána tanárnő készítette fel a tanulókat. A színjáték híres angol és amerikai detektívek nyomozását mutatta be egy látszólagos gyilkosság ügyében, amelyről végül kiderült, hogy csak egyszerű baleset volt. Feltűnt Sherlock Holmes, Sir Arthur Conan Doyle figurája, megjelentek Agatha Christie híres nyomozói, Poirot és Miss Marple. A filmekből jól ismert „szakemberek” sem maradhattak ki a detektívek felvonulásából, az igazság felderítésében Colombo és James Bond is részt vett. A második rész épp olyan szórakoztató volt, mint az első. A diákok felkészülését, projektmunkájuk alakulását szemmel tartotta a 9. D osztályfőnöke, Pásztorné Lipták Ágnes tanárnő, aki szintén büszke lehet a bemutató sikerére.

Minden résztvevőnek és felkészítő tanáraiknak gratulálunk.

Liliomfi - a 10. F előadásában

Szigligeti Ede (Szathmáry József) a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja volt. Élete, pályája a reformkorban felívelő színházművészettel együtt bontakozott ki. Karrierjét színészként kezdte, de hamar rájött, hogy a tollforgatáshoz jobban ért. Népszínművek, drámák, vígjátékok egész sorát írta meg, amelyeket a korabeli publikum hálásan fogadott. A mai olvasó számára legtöbb műve ma már kissé porosnak hat, az 1849-ben írt Liliomfi azonban kivétel, története, dramaturgiája, figurái a habkönnyű, örökzöld vígjátékok között is kivételes helyet biztosítanak a darabnak. A mű 1954-es filmfeldolgozása (Makk Károly rendezésében) ma is rendszeresen megjelenik a magyar tévécsatornákon.

Fontos szempont volt, hogy az osztály minden tanulója szerepet kapjon a játékban, ezért egy-egy karaktert többen is megjelenítettek (a címszerepet hárman alakították, minden felvonásban más-más diák). A projektmunka során a jelmezekről és díszletekről is gondoskodni kellett, ami nem volt könnyű feladat, hiszen a darab 19. századi környezetben játszódik, ráadásul több helyszínen. A szép, kézzel festett díszletek sokat segítettek abban, hogy a nézők könnyen felidézzék a korabeli miliőt.

A „könnyű” műfaj egyáltalán nem könnyíti meg a szereplők dolgát, hiszen nincs nehezebb, mint a közönséget megnevettetni. Kamilla, a mindhiába epekedő vénkisasszony, Szilvai professzor, az ókonzervatív gyámapa vagy épp a különböző szerepekbe bújó Liliomfi megformálása komoly kihívást jelentettek vizsgázóinknak, akik kiválóan oldották meg feladatukat. 

A 10. F osztályosok mindenre gondoltak. A felvonások közötti időt tréfás táncjelenetekkel hidalták át, hogy a közönség figyelmét folyamatosan fenntartsák. Aki megnézte az előadást, nem csalódott, hamar elfelejtette, hogy vizsgát lát, és a fordulatokban gazdag történet kötötte le a figyelmét. Felkészítő tanáruk (s egyben osztályfőnökük) Géczy Judit tanárnő volt.