2012. június 14.
Ahogyan a felkészítő
tanár látta
Shakespeare műveinek megértése, fordulatos történeteinek,
költői nyelvének befogadása nemcsak az irodalomszeretők és a műértők
kiváltsága. Ha a Mester nem próbál meg a nézők széles rétegeihez szólni, nem is
számíthatott volna arra, hogy alkotásai, színészi és színházszervezői
tevékenysége eltartja a XVI-XVII. századi Londonban. Nem létezett még a
tömegkultúra –elitkultúra ellentéte. Shakespeare szórakoztatni akart, és
megtalálta a nézők szívéhez vezető utat.
A 10. D vizsgadarabja, a Szentivánéji álom, bár vígjáték,
látszatra tündérmese, mégsem tartozik a könnyen értelmezhető alkotások közé. A
cselekmény három különböző szálon folyik, hol egymástól függetlenül, hol
egymással összekapcsolódva. Sok bonyodalom után végül a kézművesek előadhatják bohókás
tragédiájukat, mindenki megtalálja a párját, Oberon és Titánia kibékülnek, a
közönség pedig elégedetten térhet haza, hiszen helyre állt a világ rendje –
legalábbis a színpadon.
Nádasdy Ádám modern fordítása sokat segített abban, hogy a
diákok hamar megértsék a darab lényegét, és boldoguljanak a szövegtanulással. Komoly
gondot okozott a beszédtechnika. Az utolsó próbákon már jobban tudtak figyelni
a megfelelő artikulációra, beszédtempóra, hangerőre, azonban a bemutatón az
izgalom újra visszavetette néhányuk teljesítményét. Azt is belátták, hogy nem
feltétlenül a szerep hosszúsága okozza a legnagyobb problémát, sokkal nagyobb
kihívást jelenthet egy-egy karakter megformálása során a megfelelő arcjáték és
mozdulat kivitelezése.
Az osztály együttműködési készsége sokat fejlődött a
projektmunka során. Mindez az osztályfőnök - Szabó Eszter – hathatós segítsége
nélkül elképzelhetetlen lett volna. A zenei aláfestés, díszletek, jelmezek,
plakátok, meghívók megtervezése és kivitelezése éppúgy hozzátartozott a
feladathoz, mint maga a játék. A zenét, Pukk – előre felvett – „hasbeszélő”
részét pontosan kellett elindítani és megállítani ahhoz, hogy ne akadjanak el
egy-egy résznél a szereplők.
Örömmel gondolok vissza erre a néhány hónapra, jó volt
látni, ahogyan megküzdöttek a feladattal, segíteni abban, hogy kétségeiket,
holtpontjaikat legyőzzék. Sokszor betegen is bejöttek, hogy ne hagyják cserben
a többieket, s ez az előadás napján is így történt. Büszke vagyok rájuk, és
remélem, az itt szerzett tapasztalataikat más területen is tudják majd
hasznosítani.
Kőnigné Pénzes Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése